Militavia - Katonai repülés és légvédelem

Sz-25 Berkut (SA-1 Guild) légvédelmi rakéta-rendszer

Szovjet-orosz honi légvédelemi rendszerek 1. rész

2020. szeptember 20. - molnibalage

cikk-1.png

Bevezető

A légvédelmi rakéta-rendszerek a hidegháború korai időszaka óta a szovjet, majd később az orosz honi légvédelem egyik alappillérét jelentették és a világ számtalan országába exportálták azokat. Ez a videó sorozat bemutatja a hidegháború kezdete óta kifejlesztett és hadrendbe állított szovjet, majd orosz honi légvédelmi rakéta komplexumokat, illetve azok evolúcióját és háborús szereplésüket.

A cél nem csak maguknak a légvédelmi komplexumoknak a bemutatása, hanem azon tényezőké is, amik meghatározták a rendszerek kifejlesztését, a műszaki-fizikai háttér alapjai. A szovjet légvédelmi rendszerek ismerete által a légvédelmi-rakéta rendszerek általános jellemzői és korlátai is érthetővé válnak.

Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.

k-02-diagram.png

A fenti diagram összefoglalja a hidegháború alatt, fejlesztett szovjet, majd a hidegháború vége után már orosz légvédelmi-rakéta rendszerek történetét, azok rendszeresítésétől kezdve, a korszerűsítéseket, az exportjukat, illetve gyártást követően a szolgálatuk végét. Hogy érthetőek legyen képességeik minimálisan szükséges azok műszaki és fizikai hátterének ismerete is.

Minden szovjet honi légvédelmi-rakéta rendszer radarberendezést használt a célpontok felderítésére és követésére, emiatt a radarok működési elvének alapjait legalább alapvető szinten szükséges megismerni

 A radarok fizikai és műszaki hátterének alapjai

A radarok a rádióhullámokat jellemzően kúp, vagy valamilyen kúpszerű térrészbe sugározzák ki függetlenül attól, hogy milyen hullámhosszon (vagy frekvencián) üzemelnek és milyen fajta antennát használnak. Ez nyalábot hívjuk fő nyalábnak, a kisugárzott teljesítmény döntő része ebbe a térrészbe esik. Azonban a radarok valójában nem csak egy irányba, hanem kisebb mértékben oldalra, sőt, hátrafelé is sugároznak, ezeket hívjuk oldal nyaláboknak, vagy oldalszirmoknak. Ezek majd később lesznek fontosak.

Angol eredeti kifejezés a radar szó, magyarul „rádió lokátornak” vagy csak simán „lokátornak” nevezzük a radarokat. A köznyelvben a radar terjedt el, ezért a cikk is ezt használja továbbiakban. A radar valójában egy mozaikszó; RADAR = Radio Azimuth Detecting And Ranging. Az angol kifejezés közelítő fordítása nagyjából: „szög és távolság szerinti helymeghatározás rádiósugarakkal

A radarok működésének alapjainak megértéséhez célszerű egy analógiával élni. Cseréljük ki a radart egy zseblámpára. A lámpa is elektromágneses hullámot bocsát ki, csak azt a látható fény tartományban teszi, nem a rádióhullámok frekvencia tartományában. A lámpa fajtájától és méretétől függ, hogy mennyire erős a fény és mekkora területet világít be. Ahogy egy zseblámpa is lehet erősebb fényű és eltérő nyalábot kibocsátó, úgy egy radar is.

k-03-nyalab.png

Az elemlámpák jellemzően körszimmetrikus nyalábot bocsátanak ki, de lehetne ellipszis vagy bármi más, ami nem szimmetrikus. Az egyszerűség kedvéért vegyük az előbbi esetet, a szimmetrikus nyalábot. A nyaláb középponti szöge határozza meg a nyaláb szélességét.

k-04-szukites.png

Amennyiben egy lámpával messzebbre szeretnénk világítani, de annak teljesítményét nem kívánjuk növelni, akkor a fényt kisebb területre szükséges fókuszálni, tehát szűkíteni kell a fénysugarat, vagyis a nyalábot. Ezzel a nyaláb teljesítménysűrűségét növeljük úgy, hogy az ahhoz szükséges teljesítmény, amit a fényforrás kibocsát, nem változik. Azonban ennek az ára az, hogy a nyaláb kisebb térrészt vagy területet világít be, viszont messzebbről lehet észrevenni vele tárgyakat. A radarok világára lefordítva ez azt jeleni, hogy ha az üzemi frekvencia és a kisugárzott teljesítmény azonos, akkor nagyobb felderítési távolsághoz szűkebb nyaláb szükséges. A szűkebb nyaláb előállítása viszont nagyobb méretű antennát igényel.

k-05-power.png

Amennyiben az antenna mérete és tömege nem növelhető – például a szállítás vagy mobilitási követelmények miatt – de mégis szükséges a nagyobb felderítési távolság, akkor a kisugárzott teljesítmény növelése szükséges. A lámpa analógiát felhasználva erősebb fényforrás kell használni. Természetesen egy lámpa ereje, vagyis teljesítménye nem növelhető korlátlanul a termodinamika és a gyakorlati alkalmazhatósági korlátok miatt. A radarok világára lefordítva ez azt jelenti, hogy a nagyobb kisugárzott teljesítmény nehezebb antennát, drágább elektronikát és adott esetben erősebb hűtést igényel, viszont ezzel az antenna mérete és a nyalábszélesség megtartása mellett növelhető a felderítési távolság.

k-06-hosszabb-hullam.png

Az antenna méretét alapvetően meghatározza az üzemi frekvencia és az elvárt nyalábszélesség. Amennyiben azonos a nyalábszélességet várunk el két eltérő frekvencián üzemelő radartól, akkor az alacsonyabb frekvencián üzemelő radar számára – ami nagyobb hullámhosszt jelent – az nagyobb méretű antennát eredményez.

A hosszabb hullámhossz alkalmazásának szintén vannak előnyei és hátrányai is. A hosszabb hullámhossz esetén a távolság és az iránymérés pontossága is rosszabb a rövidebb hullámhosszon üzemelő radarokhoz képest, viszont azonos teljesítményen nagyobb a felderítési távolság. Emiatt jellemzően a célfelderítő radarok üzemelnek a hosszabb hullámhossz tartományban, addig a tűzvezető radarok a rövidebb hullámhossz tartományt használnak. A felderítő radarok jellemzően deciméteres és méteres tartományban (3-0,3 GHz) addig a tűzvezető radarok centiméteres hullámhossz tartományt (3GHz és nagyobb frekvenciák) használnak a rakéták célra vezetéséhez szükséges pontosság miatt.

Mivel a radarok jellemzően néhány fok szélességű nyalábot bocsátanak ki, emiatt az nyalábot irányítani szükséges, ezt hívjuk legyezésnek vagy pásztázásnak. Ez szükséges a célkövetéshez a tűzvezető radaroknál, illetve a felderítő radaroknál, ahol körkörös, 360 fokos célfelderítést várnak el. Ez a legyezés történhet mechanikusan, magával az antenna mozgatásával vagy forgatásával, illetve elektronikusan, de lehetséges a két módszer kombinálása is. A lámpa analógiával élve, a kézben tartott lámpa mechanikus legyezésű, az ember keze a mechanika.

Bevezetésképpen nagyjából ennyit a radarok alapjairól, de ezeken felül természetesen számtalan más tényező befolyásolja az radarok tervezési alapelveit.

 A légvédelmi rakéta-rendszerek főbb paraméterei

Egy adott légvédelmi rendszer képességeinek a megértéséhez a következő jellemzők kerülnek bemutatásra:

  • fenyegetések az adott korszakban, tehát a célpontok
  • a radar kialakítása
  • célcsatornák és rakéta csatornák száma
  • vezérlés és rakéta rávezetés módszerei
  • megsemmisítési zóna
  • a rakéta felépítése és kinematikai jellemzői (gyorsulás, túlterhelés)
  • indításra kész rakéták mennyisége, újratöltési idő
  • a rendszer mobilitása
  • karbantartási és üzemeltetési tényezők

Ezek után térjünk rá a fő témára, az Sz-25 Berkut rendszerre.

 Az Sz-25 Berkut kifejlesztésének háttere

Az első sikeresen kifejlesztett és hadrendbe állított szovjet honi légvédelmi rakéta-rendszer az
Sz-25 Berkut volt. A nyugati hírszerző szervek ezt az SA-1 Guild típusjelzéssel és névvel látták el. Orosz nevét a két vezető tervezőjéről kapta,  Szergej L. Berija és Pavel L. Kuszenko után. Szergej a KGB hírhedt vezetőjének a fia volt. A neve a KGB az apja  bukása és kivégzése után „kellemetlenné” vált, ezért az Sz-25 későbbi változatait a politikailag biztonságos a Szoszna nevet kapták, egy folyó után. Ez a névadás egyben hagyományt is teremtett, mert szinte az összes későbbi szovjet honi légvédelmi rendszert is folyók után nevezték el. Ettől függetlenül a cikk Berkut elnevezést használja a légvédelmi  rakéta-rendszerre hivatkozásként, mert ez az ismertebb.

A Sz-25 Berkut rendszer kifejlesztését a II. világháborús tapasztalatok hívták életre. A szovjetek saját szemükkel is láthatták a keletnémet megszállási övezetben az angolszász stratégiai bombázó erők által okozott pusztítást, illetve a két japán város elleni atomtámadás következményei is ismertek voltak számukra. A szovjet tervezők ugyanarra a következtetésre jutottak, mint amerikai kollégáik. A légvédelmi ágyúk alapvető jellemzőit figyelembe véve (lövedékek szórása, a lövedékek pusztító ereje) az egyre gyorsabban és magasabban repülő bombázók elvárt megbízhatósággal történő megsemmisítése lehetetlen feladat észszerű műszaki és költségkereten légvédelmi ágyúk használatával. Több tízezer darab sem lett volna elég a feladathoz. A II. világháború alatt a német városok köré telepített több száz 88 mm-es vagy nagyobb űrméretű löveg a hatalmas támadó kötelékeknek legfeljebb 1-2%-os veszteséget tudott okozni.

k-07-fenyegetes.png

Ennél sokkal hatékonyabb eszközre volt szükség, ha számításba vesszük, hogy egyetlen nukleáris vagy termonukleáris fegyverrel támadó bombázó is akkora mértékű pusztításra volt képes, ami mellett még a II. világháborúban több száz géppel végrehajtott támadások is eltörpültek. Az Sz-25 rendszer tervezésekor a Strategic Air Command (Hadászati Légiparancsnokság) B-36, B-47 és B-52 bombázóinak lelövése volt a kijelölt cél Moszkva, Leningrád, illetve Baku védelmében. Ezek a bombázók még hangsebességnél lassabban, de a II. világháborús bombázókhoz képest magasabban és sokkal gyorsabban repültek.

A komplexum felépítése

k-08-moszkva.png

Az Sz-25 Berkut tüzelőállások Moszkva körül épültek ki két koncentrikus kört alkotva, amik azonos erővel védték a fővárost bármilyen támadási irányt feltételezve. Nem csak az Északi-sark felől érkező bombázók ellen készültek fel, számoltak az európai NATO államok, illetve Törökország és Irán irányából érkező fenyegetésekkel is. A külső gyűrű Moszkva központjától kb. 85-90 kilométerre, a belső gyűrű kb. 45-50 kilométerre települt.

Minden egyes tüzelőállás szervezetileg egy rakéta ezred volt. A külső gyűrűt 34 ezred, a belső gyűrűt 22 ezred alkotta, ezek négy légvédelmi hadtestbe voltak szervezve. Északon a 10., keleten, 6., délen az 1. és nyugaton a 17. hadtest védte a várost.

k-09-radarok-a100.png

A rakéta ezredek mellett A-100 típusú célfelderítő radarokat telepítettek, ezek szolgáltatták az információt a közeledő bombázókról, időt adva a felkészülésre. Ezen felül ezek a radaroktól kapott célkoordinátákkal vezették rá a Honi Légvédelem elfogó vadászait a közeledő bombázókra. A teljes lefedettséghez 10 darab A-100 radart telepítettek Moszkva körül kb. 400 kilométer távolságban, illetve további 4 darab radart Moszkva közelében. A nagyméretű bombázók ellen a névleges felderítési távolság kb. 200 km volt.

Fontos megérteni, hogy mi volt az Sz-25 Berkut szerepe. A földi telepítésű légvédelem csak utolsó védelmi vonalat jelentette Moszkva körül, de nem az egyetlen eszköze volt a Honi Légvédelemnek. Nem csak a légvédelmi rakétákkal kellett szembe nézni a támadóknak, de a vadászgépeken is át kellett volna jutnia az amerikai (és angol) bombázóknak, hogy Moszkvát elérjék. Senki sem számított arra, hogy a Berkut rendszer önmagában képes lehet megállítani a támadást. Ez a megközelítés minden légvédelmi rendszerre igaz volt akkor, és igaz mind a mai napig. A földi telepítésű légvédelem mellett a légtérvédelemhez továbbra is szükségesek a vadászgépek, a légvédelmi rakéta-rendszerek a védelemnek egy elemét és rétegét jelentik, nem kizárólagosan használt eszközök a feladatra.

A Berkut első változatát magasan repülő interkontinentális bombázók ellen tervezték, a kismagasságú célok leküzdése kezdetben egyáltalán nem volt elvárás. A SAC bombázói 10 km vagy az meghaladó magasságban támadták volna célpontjaikat.

Lássuk, hogyan néz ki egy tipikus Sz-25 Berkut ezred

 Az Sz-25 rakétaezred felépítése

k-10-ezred.png

Egy Berkut tüzelőállás 60 darab indításra kész rakétával rendelkezett. A rakétákat függőleges helyzetbe állították riadókészültség esetén az indítóállásokban. Az indítóállásokat úthálózat kötötte össze, amiken keresztül vontató járművek újratölthették az indítóállásokat vagy szükség esetén eltávolíthatták és elszállíthatták a rakétákat karbantartásra. Kisméretű megerősített betonfedezékek (bunkerek) végezték a rakéták indítás előtti előkészítését és néhány további műveletet, ezek a rakéta indítóállások közelében épültek meg. Minden egyes fedezékhez hat darab rakéta felügyelete tartozott.

Az Sz-25 Berkut rakétaezred magját a vezénylő bunker (központi betonfedezék), az abban levő elektronikai berendezések, az elé telepített hatalmas V-200 tűzvezető radar-rendszer (lásd fent a képen az embereket a antenna előtt), illetve a rádió parancsközlő antennák jelentették. Ezek kb. 1,5 kilométer távolságban voltak telepítve a rakéta indítóállásoktól. Az Sz-25 ezredek nem voltak teljesen azonos kivitelűek, de amennyire csak lehetett hasonlóan építették meg őket, az általános elrendezésük azonos volt. A Yo-Yo radar-rendszer sajátosságai miatt a rendszer megsemmisítési zónája fix volt, csak egy az építésekor meghatározott irány tartományban tudtak rakétát indítani. Amennyiben a külső gyűrű minimális megsemmisítési távolságát elérte egy célpont, akkor arra már csak a belső gyűrű tudott tüzelni.

k-11-12-yo-yo.png

A Yo-Yo antenna rendszer két antenna felépítményből állt. Minden felépítmény két antenna csoportot, minden csoport három antennát tartalmazott. Az antennák egymáshoz képest 120 fokos szögben voltak elfordítva. Az antenna felépítményen levő két antenna csoportot forgatták, ezzel érték el a folyamatos legyezést. Az egyik antenna felépítmény legyezett oldalszögben (balról jobbra), addig a másik helyszögben (lentről felfelé). Minden egyes antenna egy 1x60 fokos legyező nyalábot formázott. A nyalábforma és a mechanikus legyezés együttesének eredménye a héjszerű (síkban kiterítve négyzetes) pásztázási zóna.

k-13-hej.png

Az antenna csoportok forgási sebessége 50 fordulat/perc volt. Az említett sebesség és a Yo-Yo antenna-rendszer felépítéséből következően az Sz-25 Berkut radarja percenként 300-szor legyezte át a teljes 60x60 fokot lefedő pásztázási zónát, ez szolgáltatta az adatokat a rakéták rávezetéséhez. Meglepő módón ezzel a Yo-Yo lett az első radar-rendszer, ami képes volt a célkövetés mellett folyamatos kereséses is. (A későbbi radaroknál, főleg repülőgépeken ezt hívták Track While Search üzemmódnak, de erről később lesz majd szó.) De ennek a képességnek az ára a hatalmas, nehéz és bonyolult antennarendszer volt.

A radarok legyezése videón 3:50-nél.

k-14-hasonlit.png

Csak összehasonlítás végett, a később kifejlesztett SzA-75 Dvina rendszer (NATO kódnév és név
SA-2A Guideline) mindössze 10x10 fokos területet legyezett be hasonló frissítési gyakorisággal, az Sz-75M Volhov (SA-2E Guideline) rendszernél pedig mindössze 7x7 fok volt.

 Cél- és rakétacsatornák

Miért volt szükséges a nagy frissítési gyakoriság? Az Sz-25 volt a világon az első légvédelmi rakéta-rendszer ami egynél több célcsatornával bírt, nevezetesen hússzal. Ez azt jelenti, hogy minden egyes Berkut ezred húsz célpontra volt képes párhuzamosan rakétát rávezetni, minden célpontra egy rakétát (Ez 20 rakéta csatorna). Ehhez viszont minden rakéta és célpont térbeli helyzetét nagy frissítési gyakorisággal volt szükséges követni a pontos rávezetés érdekében. Ezért volt szükség a hatalmas és nehéz Yo-Yo antenna-rendszerre, ami nagy sebességgel forgatta az azt alkotó tizenkét antennát.

Szükséges azonban kiemelni, hogy a 20 célcsatornás képességet „nyers erővel” érték el és nem „elegáns” technológiai megoldásokkal. Mivel a sok célcsatorna biztosítása sok elektronikai berendezést igényelt, amik akkoriban hatalmasak és nehezek voltak – ne feledjük, még a vákuumcsöves technológia korszakában járunk – emiatt volt szükséges a hatalmas betonfedezék, ami ezeknek helyet adott.

Csak összehasonlítás végett, a 25 évvel később kifejlesztett Sz-300PSz rendszer (SA-10B Grumble)
6 darab célcsatornával és 12 darab rakéta csatornával rendelkezett. Ennek ellenére a annak összes eleme néhány nagyméretű önjáró teherautóra szerelt kabinban elfért és mindösszesen két mobil radarja volt egy rakéta osztálynak.

A komplexum költségei

Ez a „nyers erő megközelítés” számottevően befolyásolta az Sz-25 Berkut komplexum méretét és annak költségeit. A Moszkva köré telepített rendszer kifejlesztése és gyártása nagy terhet jelentett a szovjet gazdaság számára a II. világháborút követő pusztítások helyreállítása közben. A Berkut úthálózata összességében kb. 1000 kilométer volt. A megerősített bunkerek és az egyéb építészeti költségek alkották nagyjából a teljes költség felét. A fennmaradó rész negyedét a rakéták gyártása, végül az utolsó negyedet az elektronikai rendszerek és radarok tették ki.

A célkövetés és rakéták vezérlése

k-15-rpk.png

A rakéták rádió-parancsközlő (RPK) vezérlést (távirányítást) használtak. A Yo-Yo radar-rendszer követte a célpontokat és az Sz-25 rendszer által indított rakétákat is. A Yo-Yo által mért adatokkal által határozták meg célpontok és a rakéták helyzetét, ami alapján a rendszer kidolgozta a rakéták számára a kormányvezérlő parancsokat. A parancsokat bunker és a Yo-Yo radar-rendszer előtt levő rádió-parancsközlő antennák továbbították a rakéták felé, amik ez alapján módosították röppályájukat. Maguk a rakétát „vakok”, csak arra repülnek, amerre a rendszer „agya” utasítja. Ez az „agy” a központi betonfedezék, a benne levő elektronika, a Yo-Yo radar-rendszer és a rádió-parancsközlő antennák. Ezeket együttesen hívjuk rávezető állomásnak.

A V-300 rakéta család

k-16-raketa-uzem.png

A rendszer rakétái egyfokozatúak voltak. A rakéták üzemanyaga kétkomponensű rendkívül mérgező folyékony hajtóanyag volt, ami nagyban megnehezítette a rakéták, tárolását, karbantartását és szállítását is. Azok kiszolgálása csak teljes vegyvédelmi felszerelésben volt végrehajtható. A rendkívül veszélyes hajtóanyagra azért esett a választás, mert annak energiaűrűsége (fajlagos impulzusa) számottevően magasabb volt, mint korabeli szilárd halmazállapotú hajtóanyagoké.

A rakéták harckészültség alatt függőleges helyzetben voltak tárolva. Az indítást követően a Yo-Yo radar néhány szász méter magasan követésbe veszi a rakétát, ami innentől fogva veszi kormányvezérlő parancsokat. Ezt követően fordul a célpont irányába a rakéta. Kezdetben a Yo-Yo radar alsó pásztázási határa 8 fokos helyszögnél volt, csak 1965 után, az Sz-25M2 változatnál csökkentették le ezt 3 fokra. A Yo-Yo radar és a rakétaállások között kb, 1,6 kilométeres távolság volt. Ez azt jelentette, hogy a rakéták kb. 200 méter magasságban tudták venni az első parancsközlő jeleket. A függőleges indítás a rakéták hajtóműve követelte meg. Először is a rakéta kormányfelületek szuperszonikus sebességnél voltak csak igazán hatékonyak. Másodszor az egyfokozatú hajtómű tolóereje viszonylag lassan épült fel és a rakéta nem rendelkezett nagy felület szárnyakkal, ezért állványról, ferdén indítva a rakéta lezuhant volna.

k-17-utantoltes.png

A Berkut rendszer hosszú szolgálata alatt a rakéták három eltérő típusjelzés-rendszer használtak, emiatt a táblázatban mind a három fel van tüntetve.

k-18b-tablazat.png

A „205” típusú rakéta induló tömege nagyjából 3,5 tonna volt. A fokozatos fejlesztéseknek köszönhetően a későbbi változatok tömege egyre nagyobb lett, az utolsó „219” típusú rakéták már elérte a 4,1 tonnát. A plusz tömeget sok kisebb-nagyobb fejlesztés összessége adata ki.

Az első „205” típusú rakéta még négy darab alacsonyabb teljesítményű rakéta hajtóművel lett gyártásba véve, mert a szovjet ipar akkoriban képtelen volt még egyetlen szükséges teljesítményű folyékony hajtóanyagú rakéta hajtómű gyártására. A „207” típusú rakétától kezdve már az egyetlen nagyméretű hajtóművel rendelkező változatokat gyártottak, de a „207” esetében az üzemanyag betáplálása még mindig gáz generátorokkal és sűrített levegővel történt.

k-18a-raketa-metszet.jpg

A turbószivattyúk a „217” típusú rakéta változaton jelent meg először, ami tovább növelte a rakéta kinematikai hatótávolságát. Ez a rakéta változat már kisebb méretű manőverező célpontok leküzdésére volt tervezve, a tesztek során távirányítású MiG-19-es vadászgépek paraméterei jelentették a mércét. A „217MAM” típusú rakéták egyetlen hajtóművének tolóereje duplája volt az első „205” típusú rakétáénak.

A „217MA” rakéta továbbfejlesztett közelségi gyújtót kapott, ez kombinálva a Yo-Yo radar pásztázási zónájának lentebb döntésével 3 fokra kisebb megsemmisítési magasságot tette lehetővé.

Mivel a rendszer szolgálati ideje alatt a szubszonikus stratégiai bombázók mellett új támadófegyverek és gyorsabb bombázók jelentek meg, emiatt a rakéták harci részét számtalanszor megváltoztatták ezeknek megfelelően.

Az első „205” típusú rakéta E-600 típusú 234 kg tömegű harci részt kapott, ami 6 300 előformázott repeszt tartalmazott, a repeszek tömege 27 gramm volt. A harci részből a robbanóanyag mindössze csak 64 kg volt. Ezt a rakétát interkontinentális bombázók ellen tervezték, ebből a változatból összesen 2924 darabot gyártottak.

A „207” rakéta típus az V-196 jelzésű harci részt kapta, ami 196 darab formázott töltetett tartalmazott. Ezek működési elve a kumulatív páncéltörő lövedékekben használt megoldáshoz volt hasonló. Az ötlet az volt, hogy a sok kis kialakuló forró sugár közül néhány találata is komoly kárt okoz a célpontban. A harci rész tömege 327 kilogrammra nőtt, amiből a robbanóanyag 221 kg volt. Ebből a változatból összesen 9467 darab készült.

A „217M” rakéta E-280 típusú harci része 280 kg volt, ami 18 500 darab mindössze 5 grammos repeszt tartalmazott.

A „217MA” és „MAM” változatú rakéták harci része 390 kg tömegűre hízott, ami 36 000 darab
4,3 gramm tömegű repeszt tartalmazott. A sok, kisebb repesz hatásosabb volt a kisebb méretű célpontok ellen, mint például az AGM-69 SRAM rakéta. Ez a gyors támadó rakéta vagy ballisztikus pályán, vagy kis magasságban is képes volt támadni, utóbbi esetben lényegesen kisebb hatótávolsággal.

Az utolsónak gyártott „219” változatú rakéta 5Zh97 harci része 32 000 darab 3,3 grammos repeszt tartalmazott. Ez már nem sokban tért el az elődjétől.

Három rakéta változat, a „207T”, a „217T” és a „219” gyártmány egy változata nukleáris* harci résszel rendelkezett. Az első esetén a kisméretű töltet tömege 380 kg volt, hatóereje 10 kt.

*A hivatalos neve enyhén eufemisztikusan „speciális harci rész” volt...

A Berkut rendszert szubszonikus, lényegében nem manőverező interkontinentális bombázók ellen tervezték kezdetben, ami a rakéta kezdeti képességeire is rányomta a bélyegét, főleg manőverező képesség és minimális megsemmisítési magasság tekintetében. A „205” típusa maximális túlterhelése mindössze 4G volt fordulóban 15 km magasság alatt. 15-20 km között 3G, 20-25 km magasság között mindössze 2G. Ez már lényegében a kormányozhatóság határán levő rakétát jelent.

Ezzel szemben a „217M” típusú rakétánál a maximális túlterhelés értéke elérte a 14G-t 15 km magasság alatt. A növelt manőverező képessége a nagyobb sebességű – mint például az AGM-28 Hound Dog és az AGM-69 SRAM – illetve az elektronikai zavarást végző célok esetén volt szükség. Az AGM-28 1961-1977 között volt hadrendben nagy mennyiségben, az AGM-69 1973-tól 1993-ig, csak a hidegháború vége után vonták ki azokat a hadrendből.

Egyéb fejlesztések a rendszeren

rakétákon végrehajtott fejlesztéseken felül a radaron és annak elektronikáján is változtattak. 1957-től már elérhető volt az SzDC mód, ami lehetővé tette a támadók által alkalmazott dipólkötegek kiszűrését is.

A Yo-Yo radar impulzus csúcsteljesítményét 2MW-ról 10 MW-ra növelve a MiG-19 méretű célpontok esetén a felderítési távolságot sikerült 70 km-re növelni. Ez a fejlesztés 1965-től kezdődött és az Sz-25M2 változatnál valósult meg.

A hatásos megsemmisítési zóna (HMZ)

k-19-hmz.png

Ideje szót ejteni a rendszer hatásos megsemmisítési zónájáról (HMZ). A továbbfejlesztett változatok számára megsemmisítési zóna meghatározása nem lehetséges egyértelműen, mert a korszerűsített rendszerek képesek voltak a korábban gyártott rakéták használatára is. Emiatt az eltérő radar, elektronika és rakéta kombinációk eltérő megsemmisítési zónát eredményeztek. Emiatt csak a fő fejlesztéseknek köszönhető változtatások és azoknak megfelelő jellemző megsemmisítési zónákat mutatja be a videó, amik jól szemléltetik a továbbfejlesztett rendszer képességnövekedését.

A fokozatos továbbfejlesztéseknek köszönhetően a megsemmisítési zóna az első változathoz képest számottevően nagyobb lett. Az első Sz-25 változat a „205” típusú rakétával kb. 8 km minimális megsemmisítési távolság mellett, 5 km alsó megsemmisítési magassággal rendelkezett. A zóna maximális távolsága 30 km volt 20 km magasságig. A hatótávolság alatt mindig a ferde lőtávolságot értjük, hiszen a radar azt méri. A célpont maximális sebessége 330 m/s, kb. 1200 km/h volt. A „207A” típusú rakétával a minimális megsemmisítési magasság 3 kilométerre csökkent.

Az 1962-ben hadrendbe állt korszerűsített Sz-25M2 változat a „217M” rakétával 35 kilométeres maximális megsemmisítési távolságra volt képes 25 km magasságig. A minimális megsemmisítési magasság tovább csökkent 1,5 km-re köszönhetően a V-200MR radarnak és a 3 fokos alsó legyezési helyszögnek.

1969-ben az Sz-25MA változat a „217MA” típusú rakétával elérte a 35 kilométeres maximális megsemmisítési magasságot, a maximális távolság 43 kilométerre nőtt, a minimális megsemmisítési magasság továbbra is 1,5 km volt.

1979-ben az Sz-25MAM változat a „217MAM” rakétával már mindössze 500 méter magasságban haladó célok megsemmisítésre is képessé vált. Sajnos ezen továbbfejlesztés ellenére is, a kismagasságban közeledő manőverező robotrepülőgépek ellen a rendszer már nem volt hatásos.

43 km távolságban az indítást követően a rakéta hajtóműve kiégett, ami ezután már gyorsan lassult, ez a rakéta repülésének passzív szakasza. Ebben a tartományban a rakéta lényegében csak enyhén vagy nem manőverező célok leküzdésére képes, ennek a zónának a hasznossága elméleti.

A fentiekhez azonban hozzá kell tenni, hogy a megsemmisítési zóna értelmezése nem annyira egyszerű, mint azt az egyszerűsített diagramok mutatják első látásra. A megsemmisítési zóna azt a területet mutatja, ahol a rakéta meghatározott paraméterek mellett képest eltalálni a célpontot. A leggyakrabban használt ábrák nem manőverező, szubszonikus és elektronikus zavarást nem végző célok elleni zónát ábrázolják. Ha ezeket számításba vesszük, akkor ezek a diagramok lényegben csak azt mutatják, hogy a rakéta meddig képes elrepülni, tehát, hogy a célpont közelébe ér-e rakéta, de szó nincs arról, hogy a zónán belül a találat garantált lenne. Például, ha egy célpont kitérő manővert hajt végre, akkor a rakétának is manőverezni szükséges, hogy képes legyen a célpontot eltalálni, hiszen a számított elfogási pont helye megváltozott a célpont manővere miatt. Azonban, ha a célpont manővere olyan túlterhelésű fordulóra kényszeríti az légvédelmi rakétát, amit nem képes végrehajtani, akkor annak esélye sincs a célpontot eltalálni. A „217M” rakéta megsemmisítési zónájában látható a rakéta által elérhető maximális túlterhelés mértéke, ami nagyjából képet ad arról, hogy a rakétának hol és mi ellen van reális esélye a sikerre.

k-20-hmz-g.png

A rendszer maximális célleküzdési sebessége is nőtt a továbbfejlesztéseknek köszönhetően. Azonban ez nem jelenti azt, hogy megsemmisítési zóna nagysága azonos a szubszonikus célokéval. Általánosságban igaz, hogy ahogy a célpont sebessége nő, úgy csökken a megsemmisítési zóna nagysága és ezzel együtt a minimális megsemmisítési távolság is nő.

További faktor az elektronikai zavarás, aminek hatása lehet a rakéta rávezetésére és annak előre tartására, vagyis a rakéta röppályájára, de erről majd egy későbbi videóban esik szó.

A megsemmisítési zóna nem keverendő össze az indítási zónával. Az előbbi az elfogási pont lehetséges helyét határolja be, ami azt jelenti, hogy a célpontot nagyobb távolságról szükséges már követni, mint a zóna maximális távolsága. Tételezzünk fel célpontként egy B-52 bombázót, amit 1000 km/h, vagyis nagyjából 270 m/s sebességgel halad 12 km magasságban. Amennyiben gondolatkísérletünkben feltételezzük, hogy a Berkut operátoroknak kb. 30 másodpercébe kerül a célpontra rakétát indítani az első észlelés után, a rakéta repülése ideje nagyjából 45 másodperc 30 km távolságra, akkor ehhez a bombázó követésének már legalább 50 kilométeres távolságban meg kell történnie. Tehát az indítási zóna, ami a rakétaindítás pillanatában mutatja a célpont lehetséges távolság és magasság paramétereit az nem azonos a megsemmisítési zónáéval. Mivel azonban ez utóbbi nagyobb függ a célpont sebességétől ezt ritkán használják, mert nem praktikus.

k-21-hmz-agm-28.png

A fentiek alapján, ha a célpont mondjuk egy AGM-28 Hound Dog rakéta, akkor képet kaphatunk arról, hogy nagy sebességű célpontok ellen mi a probléma és miért nehezebb célpontok. Ahhoz, hogy a kb. 2200 km/h (ez úgy 600 m/s) 17 km magasan haladó célt a zóna határán semmisítse meg a rakéta ahhoz legalább 75 km távolságból szükséges észlelni és követni. Ez a maximális megsemmisítési távolság nagyjából duplája. Ráadásul a sebessége mellett az AGM-28 mérete kisebb, mint egy bombázóé, tehát valószínűleg a radarkeresztmetszete is. Emiatt volt szükséges a Yo-Yo radar teljesítményét az ötszörösére növelni 2MW-ról 10 MW teljesítményre.

A Berkut szolgálata, változó fenyegetések

Röviden összefoglalva tehát az Sz-25 rendszer evolúciója, képességei és célpontjai a következők voltak:

  • 1954-ben az Sz-25 a „205” típusú rakétákkal megfelelő volt az elektronikai zavarást nem végző bombázók ellen.
  • 1957-től az Sz-25M a „207T” nukleáris és a „207A” hagyományos rakétával zavaró célpontok ellen is használható volt köszönhetően a hárompont rávezetési módszernek. A nukleáris töltet alkalmazása miatt a zavarás által okozott mellélövés mértéke kevésbé számított.
  • 1965-ben az Sz-25M2 a „217M” rakétával és teljesítménynövelt Yo-Yo radarral elérte a maximális 43 km-es megsemmisítési távolságot és képessé vált az AGM-28 rakéta, a B-58 Hustler szuperszonikus bombázó, vagy akár az U-2 lelövésére is. Ez utóbbinak akkor nem volt jelentősége már amúgy.
  • 1968-ban a S-25MAM a „217MAM” rakétája új harci részt kapott kisebb és több repesszel, valószínűleg a vietnámi tapasztalatoknak köszönhetően
  • 1979-ben a rakéták továbbfejlesztett közelségi gyújtót kaptak, hogy a kisebb radarkeresztmetszetű célok ellen is megbízhatóbban működjenek. Nagyjából 0,3 m2 radarkeresztmetszetű célokig volt hatásos a rendszer.
  • A rendszer utolsó továbbfejlesztésére 1982-ben került sor, az Sz-25MR változat a „219” gyártmányú rakétával 46 km-re növelte a megsemmisítési zóna maximális távolságát.

k-22-szolgalat.png

Láthatjuk, hogy a hadrendbe állítását követően a Berkut bőven rendelkezett továbbfejleszthetőségi potenciállal, azonban végül reménytelenül elavulttá tette a hidegháború gyors ütemű fejlesztése.

Annak ellenére, hogy több szempontból az Sz-25 család már a ’70-es évek közepén elavultnak számított egészen a ’80-as évek elejéig hadrendben maradt. Még két évvel kivonása előtt is végrehajtottak rajta apróbb fejlesztéseket. A ’80-as évekre azonban a Berkut komplexum végletesen korszerűtlennek számított már. A terepkövető, kis magasságban érkező manőverező robotrepülőgépek ellen, mint az AGM-86 vagy a BGM-109 Tomahawk a Berkut hatástalan volt, ezek messze a rendszer alsó hatásos megsemmisítési zónája alatt repültek. A Berkut kivonása az Sz-300PT és Sz-300PSz (SA-10A és SA-10B) rendszerek telepítésével párhuzamosan történt meg, ami 1984-re befejeződött.

Amikor az Sz-25 komplexumot tervezték és hadrendbe állították, akkor nagyon potensnek számított a bombázók ellen. Rengeteg célcsatornával rendelkezett, a hatótávolsága is megfelelő volt az akkor még gravitációs bombákkal támadó célpontok ellen. Azonban ez volt a hátránya is. Az alapvető kialakítása annyira drágává tette, hogy a Szovjetunió nem engedhette meg magának, hogy az összes fontos nagyobb városa köré telepítse, még úgy nézve, hogy a rendszert akár „leskálázva” kisebb kialakításban telepítik. A Leningrád köré komplexumot elkezdték építeni, de végül nem fejezték be, de később felhasználták azokat. A Baku körül az úthálózat építésébe már bele se kezdtek...

A Berkutot követő légvédelmi rakéta-rendszereknek egyszerűbbnek kellett lennie, rugalmasabbnak és legalább telepíthetőnek (részlegesen mobilnak) a teljesen fix telepítésű Berkuttal szemben. Az Sz-25 egy teljesen egyedi komplexum volt, hozzá hasonló nem készült sehol a világon. Az azt követő légvédelmi rakéta-komplexumok megoldásai a legtöbb téren eltértek az Sz-25 Berkut által megvalósított koncepciótól. De ez már egy következő cikk cikk/videó témája...

Közreműködők

Molnár Balázs               grafika, animáció, szöveg
Hpasp                           technikai lektor
Cifka”Cifu” Miklós           technikai lektor
Hegyi György                videó narráció és háttérzene

Források

http://historykpvo.narod2.ru/

http://pvo.guns.ru/s25/s25.htm

http://infowsparcie.net/wria/o_autorze/pzr_s25berkut.html

https://simhq.com/forum/ubbthreads.php/topics/3684597/all/s-25-berkut-sa-1-guild

https://www.allworldwars.com/Official-Illustrated-Guide-to-Moscow-Anti-Aircraft-Defense-System-1955.html

https://www.allworldwars.com/image/163/Moscow-PVO-Color-013Lg-Annotated.jpg

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://militavia.blog.hu/api/trackback/id/tr6016203878

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2020.09.20. 15:48:15

Uhh, jó tömény lett.

Miklos Novak 2020.09.20. 16:16:20

A "szoszna" fewnyőt jelent. Valószínűleg nem egy folyótól kölcsönözték a nevet.

Kedélyes Paraszt 2020.09.20. 16:36:57

Rögtön az első ábrához lenne egy kérdésem. Úgy kell akkor értelmezni pl. a Volkov esetén, hogy az Sz75-M3-at 75-87 között gyártották, tartották hadrendben, 87 után már csak exportra gyártották vagy adták el a leszerelteket? Vagy 96-ig volt szolgálatban, miközben folyamatosan leszerelték eladták őket? Köszi!

Galaric 2020.09.20. 17:00:37

Jó lett az írás és a videó is. A rakétafejlesztések diagram szerű bemutatása pedig nagyon segíti az átlátását a témának. A poszt hossza pont emészthető, ennél hosszabbat szerintem ne írj. Ment is a blog a kedvencek közé!

Kedélyes Paraszt 2020.09.20. 17:33:58

@Galaric: kicsit off, de egy jótanács. Régebben voltak tök jó RSS feed olvasók, de kikoptak. Nemrég fedeztem fel egy nagyon jót, ajánlani tudom. Én Firefox alatt használom a Feedbro nevűt. Igy nem kell a cikkeket bookmarkolni, kedvencelni, hanem csak egyszerűen előfizetek az adott blogra (vagy éppen, ha nagyon érdekel, akkor a konkrét bejegyzés kommentjeire), és máris látom, ha megjelent újabb cikk, vagy hozzászólás. Nem kell felkeresni a blogot, megnézni van-e újabb cikk, vagy HSZ. Ezeket aztán mappákba lehet rendezni.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.09.20. 20:29:00

@Kedélyes Paraszt: Sajnos az adatok hiánya és más miatt a táblázat talán nem tökéletes.

Az utolsó Volhov export volt 1987-ben. Ami után van, az csak a tovább szolgálat. Csak az maradt le, hogy a Volhov esetén a orosz szolgálat végét mutatja, ahogy a Vega és a Dubna esetében is. De Vega-E még ma is hadrendben van pl. Szíriában, nem túl rég F-16I-t lőttek le vele.

Tehát a Nyeva, Volhov és a Vega esetén a táblázat nem mutatja a továbbszolgáló exportáltakat, de akkor a jövőben erre kitérek.

@Miklos Novak: Tudomásom szerint folyó.
ru.wikipedia.org/wiki/%D0%91%D1%8B%D1%81%D1%82%D1%80%D0%B0%D1%8F_%D0%A1%D0%BE%D1%81%D0%BD%D0%B0

SPOILER
A honi légvédelmi rakétások közül egyedül a Vega a kivétel, ami nem folyó, meg a hidegháború után a Vityazban sem vagyok biztos, hogy folyó.

SPOILER no.2.
Az, hogy az Osza is kakukktojás, de az a csapatlégvédelemnél. Egyszer talán oda is eljut a sorozat.

@Galaric: A következő lehet, hogy ketté lesz bontva, a technikai ismertetés és a harci alkalmazása.

Flankerr 2020.09.20. 21:14:13

Szép munka, gratulálok mindenkinek hozzá :)
Ezek a forgó izék hipnotikusak, el se hittem volna hogy ezek radarok.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.09.20. 21:29:26

@Flankerr: Nagyon nehéz elmagyarázni metszterajz és gépészeti látásmód nélkül, hogy mi van bent, ezért nem próbáltam meg. A lényeg az, hogy három batár nagy antennát forgatnak észvesztő sebességgel. A képen látszanak az emberek előtte.

A Dvina esetén szóba sem jöhetett semmiféle hasonló szerkezet. Majd látható lesz a, hogy mit és miért áldoztak be és mit kaptak cserébe. ;)

dmwd 2020.09.21. 09:29:18

Régebben hallottam olyat, hogy passzív szonárhoz hasonló rendszert fejlesztenek, amik a tv, rádió és telefon adótornyok kisugárzott jeleit felhasználva háromszögeléssel és "egyéb" módszerekkel dolgozna sok földi vevővel, hálózatba kötve. Aztán semmi hír. Nem jött össze, vagy túl jól sikerült?

Öngerjesztő Erg 2020.09.21. 09:52:06

Jó cikk, érdeklődve várom a folytatást.
Egy pár megjegyzés:
-A radar magyar neve radar :) A (rádió)lokátor az orosz elnevezés tükörfordítása. Szerintem hosszú, idegen és ronda. Maradjunk a radarnál.
-Az oldalszirom (brrr) szintén az orosz elnevezés tükörfordítása. A szabatos magyar elnevezés a melléknyaláb. És nem oldalnyaláb, mert nem biztos, hogy oldalt (mihez képest oldalt?) van.
-A radarantennák főnyalábja jellemzően _nem_ kúp alakú. Sokkal jellemzőbb a legyező-alak (felderítő radarnál mindenképp). A leggyakoribb alkalmazás, ahol kúpos nyalábot alkalmaznak, az időjárásradar.
-Azt, hogy az antenna mennyire koncentrálja az energiát egy irányba, a nyereség mutatja meg. Szerintem ez az egy szakkifejezés még elférne a cikkben. Magyarul van és szemléletes.
-Sz-125-ből volt Pecsora nevű is, ha jól emlékszem. Az nem kellene az idősávos ábrára? (Különbözik az egyáltalán a Nyevától, vagy csak a szokásos szovjet többszörös névadás?)

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.09.21. 10:25:00

@dmwd: Az anti-stealth fanok vesszőparipája az a dolog. Fogalmazzunk úgy, hogy 1999 óta ezt skandálják. Nem terjedt el.

Viszont boldog boldogtalan stealth gépet fejleszt vagy vesz.
2+2 = 4.

@Öngerjesztő Erg:
Nem vagyok nyelvtannáci.

Az oldalszirom az szerintem azért oldalszirom, mert oldalszögben van máshol, mint a fő nyaláb. De ez csak tipp. Nem szeretek nyelvészkedni.

Az összes többi észrevétel messze azon szint felett van, amit a videó megcélzott. Okkal van lebutítva az elején az antenna elmélet oda, ahova.

A felderítő és tűzvezető radarok meg bizony legtöbbször szimmetrikus vagy közel szimmetrikus nyalábot használnak, de persze van kivétel. A Dvina és Volhov sem azt használja, de pl. a síkantennák közel kör vagy ellipszis alakot. De mondom, lásd fent, műszaki tartalom butítás + terjedelmi korlátok. Nem radarfizikusoknak és radarmérnököknek készült a videó. A célnak megfelelő mélységet kapott, de ezt majd a későbbi részekben látni lehet.

Fentebb már megjegyeztem, hogy az ábra a szovjet szolgálatot mutatja elsősorban és az exportot. A Pecsora a Nyeva VSz-en kívüli export változata. Majd erre is kitér a szöveg, amikor odaér a sorozat. Mindent is nem lehet egyetlen ábrára rárakni. A diagram lényege egy adott légvédelmi rendszer család ábrázolása. Arra megfelel.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2020.09.21. 10:43:59

Reálisan meddig volt értelme fenntartani a rendszert?

Öngerjesztő Erg 2020.09.21. 10:48:51

Ez nem nyelvtannáciság, hanem a szakmai nyelv használata az ismeretterjesztő irodalomban. Semmibe sem kerül szakmailag helyes kifejezéseket használni (oldalszirom vs. melléknyaláb) cserébe jobb lesz a cikk.
Persze írhatjuk azt is, hogy a repülő rövid ereszkedés után balra kanyarodott és földet ért a kifutópályán. :)
A lebutítás tényleg marha nehéz. Respect, hogy megpróbáltátok és az eredmény tkp. nem is rossz.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.09.21. 11:01:43

@Hiryu 2,0:
Utólagos bölcsességgel nézve úgy, hogy én tudom azt, amit tudok kb. addig, amíg tették, max pár évvel korábban. Az Sz-25 képes volt lelőni az AGM-28-at egészen biztosan és lett volna némi sansza az AGM-69 ellen.

@Öngerjesztő Erg: Senkit nem hallottam még melléknyalábnak hívni, még a katonák is szirmokról beszéltek és néhány cikk, amit találtam.

A butítás a jövőben is marad, meglátjuk mennyire sikerül jól balanszolni.
Mert pl. a Vega esetén megérteni azt, hogy ha egy folyamatos jelet szaggatunk és a spektrumban mit jelent ahhoz érteni kell a Fourier sorfejtést is... Messze nem átlagember. Ő legfeljebb el tudja fogadni, hogy így van, de érteni nem fogja a matekot/fizkát mögötte, de azt el tudom magyarázni, hogy szélesebb spektrumba kerül egy teljesítmény és mit jelent.

Nagyjából erre lehet számítani. De ez még messze van...

Galaric 2020.09.21. 11:03:48

@molnibalage: lehet érdemes lenne megszondáztatni a T. olvasóközönséget és annak megfelelően belőni a cikkek hosszát.
Félre értés ne essék nekem nem olyan nagy probléma a hossz, de a laikus olvasókat esetleg elriassza. :)

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.09.21. 11:15:02

@Galaric: Kis háttérinfó.
Ez a magyar változat úgy született, hogy az angol lett minimálisan átmókolva, de 99%-ban annak a tartalmát szerkesztettem át. Az angol változat volt 28 perc, ez meg 34 perc felmondva. Mert a magyar nyelv olyan, amilyen szerkezetben és szóhosszban.

Viszont mivel a csatorna, ahol megjelent (Binkov Battlegrounds) úgy ítélte, hogy a hossz túl riasztó és próbáljam 25 perc közelében tartani a következő részt.

Ott eszerint kell élnem és vért pisálva, de úgy tűnik sikerül beleférni, de a bizony ott marad így tartalom bőven az asztalon és minden apró extra dolog kimarad az angolból.

Viszont, a saját felületen nem köt meg semmi. Viszont ebből az jön ki, hogy ha csak szűken veszem, és csak Dvina + Vietnám, egy általánosabb rész -+ Linebacker kerülne be, akkor is erőlködés nélkül 40 perc hosszú lenne a videó.

Nem tudom, hogy ez megérné-e. Mert akkor kettébontanám. Lenne egy műszaki ismertetés, mint itt, aztán a következő részben az éles szereplés, ahova bővebben férne bele Vietnám, magyarázatok a miértekről és talán egy kis egyiptomi harcászkodás vele.

Öngerjesztő Erg 2020.09.21. 13:34:51

@molnibalage: Így tanították az egyetemen: vik.wiki/images/3/30/Antenna_konyv_teljes.pdf
(3.2 fejezet). Érdekes, h a tanár urak is lokátornak hívják a radart, ebben nem értünk egyet, de ez az én bajom. :)
A katonák azért szirmoznak, mert vagy ők maguk, vagy akitől tanulták a szakmát a szovjet nomenklatúrán szocializálódtak.
Btw. Fourier már az antennakarakterisztikák leírásánál benyomja a csizmáját az ajtórésbe, szóval csak óvatosan.. :)

gigabursch 2020.09.21. 15:35:45

@Öngerjesztő Erg:
Meg lehet, hogy szeretik radarozás közben enni a burgonyszirmot, miközben arra gondolnak, hogy a lány, akit szeretnek szereti, ha sziromeső hull rájuk, mert radarozás közben van idő romantikára gondolni...
:-)

Na jó, nem biztos, de ez is egyopció

KLB80 2020.09.21. 21:09:46

Gratulálok a blog indításához
A régebbi anyagokat is felpakolod ide?

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.09.21. 22:18:28

@KLB80: Ezt a kérdést kérem pontosítani. Félig ez is "régi", csak eszméletlenül fel lett polírozva, mert a korábbiakban ez nagyon vázlatosan volt csak bemutatva.

Bármi, amit ismersz az nem fog 1:1-ben felkerülni, mindenképpen kap pontosítást és bővítést. Főleg, hogy a videó bővebb magyarázási lehetőséget ad, ha valakinek az jön be.

Valandil 2020.09.22. 21:10:09

A nemzetközi verzió (Binkov) linkjét betennéd?
(Tudom, lusta vagyok.)

KLB80 2020.09.23. 15:30:31

@molnibalage: arra gondoltam hogy pl. :f111es anyag, osza, stb....

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.09.23. 16:28:25

@KLB80: Az F-111-est nem venném elő, hogy miért az legyen meglepetés.
Az Osza fejlesztési története nem jól mesélhető videóban, de maga a rendszer egyszer eljön. De először tudjuk le a szovjet-orosz honi légvédelmet, aztán meglátjuk a hogyan továbbot...

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.09.23. 16:38:27

@KLB80: Azon is lamentálok amúgy, hogy egyes rövidebb téma és kapjon videót vagy elég, ha szövegesen jelenik meg...

Miklos Novak 2020.09.23. 19:53:56

Kaptam egy értesítést, hogy a "szoszna" a blogot indító szerint egy folyó. Nem Biztosan fenyőt jelent. Tessék megnézni egy szótárban.

Flankerr 2020.09.24. 00:27:28

@molnibalage: A műszaki dolgok és a harci alkalmazás külön bontása (bármi esetén) kiváló ötlet.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.09.24. 09:53:45

@Flankerr: A Dvina esetén erre szükség van, a Volhov esetén már nem biztos. Az Sz-200 harci alkalmazásáról nem sok anyagom van, nem is túl sok helyen volt, mer t csak a 80-as években érte el a 3. világot. Lényegében Szíria és Líbia.

@Miklos Novak:
A tervezők visszaemlékezéseit gyűjtő könyvben volt említve.
Linkeltem a folyót. Abban hisz, amiben szeretne.

2020.09.24. 20:47:28

A Pantsir-S1 a tuti! Kár, hogy a magyar honvédség, nem vásárol valamiféle önjáró légvédelmi tüzérséget. Ha már van Leopard tankunk, akkor lehetne Gepard Flakpanzer is. :)

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.09.25. 00:22:25

@RetroAnalog71: A Mistral lenne az, csak jobb platformra lenne szükséges. 30+ éves a Silka és a Szrela-1 azonos szinten voltak. A Mistral kb. a Sztrela-1 utódja.

A Flakpanzer elavult, a Skyranger kellene a mai körülményeket figyelembe véve, főleg az apró drónokat.
youtu.be/h3zhkpVsn28

2020.09.26. 21:02:59

@molnibalage: A Mistral egy kalap szar, már ne is haragudj, és nem csak a platform a gond. Ez a Skyranger nem sokkal jobb a Flakpanzernél, hiába újabb. Tűzerőben a Tunguska szintjét és tudását sem üti meg, nem hogy a Pantsir-ét. A legszarabb helikopter is elrendezi ezt a Skyrangert, egy meggymagköpködő nem elég oda. Hasonlítsd már össze a többi önjáró löveggel, sehol sincs ez.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.09.26. 21:11:23

@RetroAnalog71: És ez a veretes vélemény magáról a rakétáról min alapszik?

Ez a Skranger nem sokkal jobb...? Első körben ezt olvasd el és szerintem gondold ezt át újra...
htka.hu/2020/02/27/legvedelmi-tuzerseg-szamokban/

A Tunguszkát a Skyrangerrel összemérni meg értelmetlen. A Skyranger AAA a Tunguszka elsődleges fegyvere a rakéta. A gépágyú rajta ma gyakorlatilag dísz.

2020.10.06. 11:32:36

@molnibalage: Elolvastam, pontosan sehol sincsen. Kezdj el előbb egy összehasonlító elemzést, több önjáró légvédelmi löveggel. A Skyranger fegyverzete semmivel sem jobb, a fentebb említett önjáró lövegekénél. Sőt, épp ez az, hogy gyengébb. A Tunguszkán nem hogy nem dísz, a gépágyú, hanem lényegesen jobb és használhatóbb, mint ezen a Skyrangeren. Igazából a Skyranger egy Shilka szintjét sem hozza, főleg a modernizált Shilkaét.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.10.06. 11:41:17

@RetroAnalog71: Akkor semmit nem értettél meg belőle...

1. A hagyományos célok ellen alkalmas kb. a Flakpanzer. Helikopter és repülőgép. A mai kisméretű drónok ellen esélye sincs. Már csak ez alapján nettó butaság kiejlentésed, hogy a Silka felülmúlja a Skyrangert. A kisebb űrméret miatt az effektív lőtávolsága eleve kisebb.

2. A mai drónok ellen a Silka használhatatlan. Esélye nincs semmit eltalálni, ami egy helikopternél kisebb. De nagy lőtáv esetén még a kisebb heliket sem csapja el. A Skyranger lövészeten láthatod, hogy 30-40 cm-es felületű célokat néhány lövéssel leszed az AHEAD lőszer.

Emiatt eleve mulatságos a "Kezdj előbb egy összehasonlító elemzést, több önjáró légvédelmi löveggel" beszólásod. A cikk arról szól. A régi csapódó gyújtóval dolgozó SP AAA egy vicckategória az AHEAD lőszeres légvédelmi eszközökkel szemben.

3. A ezeréves TOW rakéta max indítási távolsága is 4 km felett van, ahogy a szovjet-orosz Ataka ATGM-é is. Igen, a harctér nem steril, de az az, hogy az irányított rakéták régen felülmúlják hatótávolságban a gépágyút az kb. 50 éves történet már. Tehát ma a AAA a helik és repcsik ellen lényegében egyfajta elrettentés. Valójában annak esélye, hogy azok valaha is tüzelnek azokra marginális. A helik igazi mumusa a MANAPAD és a SP SHORAD.

4. A 2K22M tervezési alapja az AGM-114 rakéta volt, 8 km indítási távolság. Az, hogy rajta maradt a gépágyú, az eg nagyon hosszú történet következménye. Ha érdekel, akkor talán megvan róla valahol az orosz nyelvű anyagom.

2020.10.06. 16:55:05

@molnibalage: Édes istenem! Te mi a francról beszélsz?????

Haver, Shilka-n voltam odalszögmagasság kezelő operátor!! Ne magyarázz kölyök olyanokat, amihez semmit sem konyítasz. 70 centis és 120 centis rádiótávirányítású repülőmodelleket is leszedtünk vele, amik 200 és 300 méteres magasságban repültek. Ez volt ugyanis az egyik éles lövészetünk. Tehát maga a gépágyúja alkalmas kisebb célpontok ellen is. Akkor pedig még nem is voltak annyira fejlettek a Shilkák. A mostani modernizált változata - nézz utána mielőtt irkálnád a nettó hülyeségeidet - alkalmas bőven drónok ellen is. Az űrméret nem sokat számít. A Phalanx sem 35 mm-es űrméretű. A Shilka az több hadszíntéren is bizonyított, a Skyranger még ha ügyesen le is szed egy drónt, önmagában csapatlégvédelemre nem alkalmasabb és bőven nem jobb, mint egy Tunguszka vagy akár a Flakpanzer. Az önjáró légvédelmi lövegek lényege a csapatlégvédelem, a drón pedig csak az egyik dolog, ami ellen működnie kell. A forgószárnyasok ellen (főleg az olyanok ellen, amik jól páncélozottak) egy meggymagköpködő, mint ami a Skyrangeren van, épphogy elégséges. Ez pedig nem vélemény, hanem tény. Szerinted mi a bánatért van minimum 2 gépágyú a legtöbb önjáró lövegen???? Biztos azért, mert az egy elég. Mondjuk az igaz, hogy drón ellen éppenséggel egy darab is elégséges lehet. Bírom mikor hozzá nem értők pofáznak olyan dolgokról, amihez semmi közük.

"A helik igazi mumusa a MANAPAD és a SP SHORAD."
Inkább az utóbbi.

2020.10.06. 17:09:42

"A Skyranger AAA a Tunguszka elsődleges fegyvere a rakéta. A gépágyú rajta ma gyakorlatilag dísz."

Aki ekkora nettó faszságokat ír, az ne írjon ide légvédelmi témában blogot. Egyszerűen szánalmasan ostobaság. Látom manapság már minden gyökérből lehet, szakértői blogos. Szánalmas öcsém.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.10.06. 17:29:25

@RetroAnalog71: Ne haragudj, de ettől megváltozik a Silka szórásképe, hogy ön azon szolgált? Sajnos túl gyakran hallok ilyen mulatságos érvelést. Ez valamiféle vicces tekintélyelv.

(De hát osztott már ki engem nagytudású ember, aki megmondta, hogy a MiG-21bisz az jobb, mint az F-16 és ő csak tudja, mert ő volt sorkatona akkor...)

De ha már ilyen magas lóról..
Haver, a fizikát mióta írja felül az, hogy volták operátor vagy sem?

A Phalanx is hogyan jön ide? Megjegyzem az sem tudná lelőni a kisméretű drónokat.
Az űrméret azért számít, mert 30 és 35 mm méretben van AHEAD lőszer. Nem kell eltalálni a célt. A 23 mm-es Silkán meg csak csapódó gyújtós lőszer van. De még ezt sem tetszett megérteni. Meg azt, hogy a 35 mm-es gránát még csapódó gyújtóval is nagyobb lőtávolsággal bír. De úgy látszik az összevissza vagdalkozás közepette ezt sem tetszett megérteni...

A kis öngyilkos drónok meg nem 70 és 120 centisek, 30 és kisebb. Orbitális eltérés. Esetleg megnézné a számolást is? Le lehet tölteni. Vagy esetleg kiszámoljam? A 200-300 méter magasság mellé milyen céltávolság párosult és átlagosan hány lövésből szedték le a célt? Csak, hogy a modellnek legyen referencia oldala.

A Silka repülőgép méretű célpontok ellen bizonyított, ami ma teljesen irreleváns. A mai
támadófegyverzet olyan, hogy egy SP AAA lényegében véletlenül tudna csak egyáltalán valaha tüzelni. Mindenki a MANPAD zóna felett repül. A kismagasságú és nagysebességű repülőgépek ellen a AAA MZ olyan csekély, hogy szinte elméleti. Mert a Silka önálló célfelderítési képessége 0 és külső radar / AVR nélkül lényegében esélytelen. Ja, és a Silkát hiába korszerűsítik az a löveg szórásképét nem érinti, csak mást.

A Skyranger nagyobb MZ-vel bír, mint a Silka még csapódó gyújtó esetén is, de erre jön rá az, hogy a 3 km távolságon is az AHEAD lőszer miatt leszedi még azt is, amit a Silka kb. max. véletlenül találna el.

A Skyranger a kis dórnokl ellen felel meg jobban csapatlégvédelemre, ha ez még nem esett volna le úgy, hogy közben más ellen is hatásos marad.

De egyébként annak MZ-je annak is akkora, hogy lényegében ma minden harcászati repülőgép felette repül. A helikopterek ellen dísz a gépágyú, mert még a APWKS rakéta is 5-6-ről érkezik, az AGM-114 és társai meg 8 km vagy messzebbről. ---> A rakéta az, ami ma ér valamit a Tunguszkán. A repcsi és heli közelébe nem megy, a drónok meg kicsik és nem találja el azokat. AHEAD lőszer kéne hozzá.

A difi az, hogy a Skyranger akár a felé tartó rakétákat is képes lelőni, akár egy AGM-114-et is. Erre a Silka képtelen.

A megymaggköpködő Skyranger beszóláson nem tudom, hogy sírnom vagy röhögnöm kéne...

1. Csapódó gyújtóval a 35 mm mióta meggymag a 23 mm-hez képest?
2. Az AHEAD lőszer hatását esetleg meg tetszett nézni videón is?

Én azt látom. hogy nem olvasta el a cikket vagy a videókat nem nézte meg...
Csak azért, mert Silka irányzó volt úgy látom az alapokat sem érti, hogy mit íram.

A SP AAA emberemlékezet óta nem lőtt le helikoptert. A MANAPD sikereket megnézheti a YT-t...

2020.10.06. 18:35:39

@molnibalage: Kölyök, te kurvára nem érted a ballisztikát. Nem csak az űrméret határozza meg te nagyon fogyatékos a lövés ható távját, a csőhossz és a tűzgyorsasági sebesség is. Szórásról pofázol, egy olyan általad túlspirázott szarról, aminek EGY szar csöve, míg a fentebb felsorolt önjáró légvédelmi lövegeknek 2-4 db. Akkor most kezdj el számolni, te nagyon fogyatékos. Melyik tud sűrűbben lőni egy adott területe, valamint melyiknél nagyobb a találati esély egy mozgó légi jármű ellen??? Az egy csöves Skyranger szar, kurvára nem lesz jó csapatlégvédelemre, max drónok ellen. Hihetetlen. Anyádból nagyobb fasz jött ki, mint ami ment bele. Ha nem értesz hozzá, akkor kussoljál kölyök, és ne írj fals hülyeségeket! Mert az egész blogodnak annyi köze van a szakmaiassághoz, mint kotlós tyúknak az integrált áramkörhöz.

"De hát osztott már ki engem nagytudású ember, aki megmondta, hogy a MiG-21bisz az jobb, mint az F-16 és ő csak tudja, mert ő volt sorkatona akkor."

Nem csodálom, az az illető is egyből levágta, hogy síkhülye vagy a témához! Komám attól, hogy te fals cikkekből szedsz össze hülyeséget, attól még igazad nincs. Hiába pattogsz mint a bespeedezett gumilabda. Hozzád hasonló hülyék miatt van az, hogy sok faszságot hordanak össze a haditechnikai témákban.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.10.06. 20:50:01

@RetroAnalog71:

Akkor vizsgáljuk meg a Silka vs 35 mm-es ballisztikát és effektív lőtávot, mert konkrét eszközökről volt szó.

www.navweaps.com/Weapons/WNGER_35mm-1000_Millennium.php
www.mediafire.com/file/th14caxhs5gp57u/SAMSIM_docs_200508.rar

Az AHEAD/HEI/APDS-T lőszeres Skyshield/Skyranger és a Shilka lövedék idő és távolsága.
i.imgur.com/BfBJKre.png

A Silka torkolati sebessége 980 m/s, a AHEAD lőszeres 35 mm gránáté meg 1050 m/s. Ehhez képest lehet látni mi és meddig repül el. A Tungszuka lövegének MH összehasonlítása legyen házi feladat.

Az AHEAD lőszerrel kb. egy 8 lövéses rövid sorozattal többször beterít egy helikoptert 2,5 km-ről. Ez kb. egy fél másodperces sorozat. A Silka 2,5 km távolságból a siker igen csekély esélyével lőne le még oldalról, a legnagyobb felületet mutató helikoptert is. A cikkben látható, hogy a kis , MTX UAV ellen egy 16 lövéses sorozat találati esélye 2100 méterről 70%. Egy helik sokkal, sokkal nagyobb cél annál.

A forrás ezeket adja meg, ami a modellem is visszaigazol egyébként.

Fighter aircraft/attack helicopters 3,830 yards (3,500 m)
Guided missiles/cruise missiles 2,190 yards (2,000 m)
Anti-radiation and sea-skimmer missiles 1,640 yards (1,500 m)

A Silka helire sem tud lőni még 2,5 km-ig se A másik két cél ellen meg konkrétan tehetetlen.
Ez lenne az a "jobb légvédelmi ágyú"? Ami még falja is a lőszert?

A kezdj el számolni rész vicces, mert a cikk mellé ott a táblázat, sőt a cikk is tartalmazza azokat. Megtehetné ön is, ha már én megtettem, csak használni kéne, ami ingyen elérhető és mellé tettem. Még a használati leírást is. De ehelyett az ön szájából pusztán a szenny ömlött ki.

A videót (és a többi írásomat is) önnél finoman szólva sokkal magasabb pozíciót betöltő és képzettebb emberek látták a légvédelemből és gratuláltak hozzá amúgy..

Az illető nem vágott le semmit. Simán tudatlan volt. Vagy ostoba, ahogy tetszik.

És végezetül. Még egy valódi érvek nélküli komment és/vagy személyeskedés és repül innen.

Tudod Te azt jól! 2020.10.12. 01:50:41

Üdv! Gratula a bloghoz, nem semmi kutatómunka állhat mögötte!
Érdeklődve várom a Sz75/SA2/Dvina ismertetőjét, és azt, hogy hogy tudták 'meglepni' Powers kapitányt?

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.10.12. 10:34:44

@Tudod Te azt jól!: A Dvina előreláthatólag két részes lesz a benne levő tartalom mennyisége miatt.
Mivel a U-2-es nem Dvinával, hanem Gyesznával lőtték le, ami az evolúciós vonal másik ág az még odébb van. De jön. Majd. ;)

Tudod Te azt jól! 2020.10.15. 17:20:43

@molnibalage: ok. Csak érdekesség, hogy a wiki féle 'források' mennyire keverik a tipusokat/jelzéseket: két helyen Dvinát írnak, egy helyen Sa2/C75 Desnát. Na, így legyen képben az ember! ;)
Ezekután hagyom a szakértőket érbényesülni.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.10.15. 22:07:09

@Tudod Te azt jól!: Mondjuk úgy, hogy az angol wiki szinte semmire sem jó a témában.

Tudod Te azt jól! 2020.10.23. 20:58:55

A tecső tologatja az orrom alá a témába vágó videket.
Ez szerintem érdekes lehet: egy Berkut/Sz-25 bázis mai állapota, és néhány érdekesebb archiv felvétel.
youtu.be/2-dnYtR6cPU

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.10.24. 00:32:26

@Tudod Te azt jól!: Igen, ismerem. A videóban levő képek egy része az abból a csomagból van, amit linkeltem a videó alatt.

Tudod Te azt jól! 2020.11.02. 13:14:21

@molnibalage: igen,láttam az 'ismerős' képeket de sok újat is.
Tűkön ülve várom a folytatást mert a Volkovok hazai telepítéséről tudni vélek egy érdekes adalékot.
(Alig bírom magamban tartani ;) )

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2020.11.02. 13:18:20

@Tudod Te azt jól!: Hát, a Volhov nagyon odébb van még. Most a Dvina angol videó kb. 1/3-nál vagyok + ellenőrzés is lesz utána. Aztán jön a Dvina magyar, ami eleve két részes lesz.

Ha angolból lesz 3. rész, akkor az sanszosan a Nyeva lesz + F-117 és aztán a Volhov.

Toportyán Zsóti 2021.02.14. 19:08:02

Több 100 gépes bombázások adatai össze mérhetőek az atombombaéval...elgaloppozni ennyire kár, sokat ront az egyéb iránt jó irományon.
süti beállítások módosítása