Előszó
A légvédelmi rendszereket bemutató sorozat eddig csak a szovjet honi légvédelmi rendszerekkel foglalkozott. A honi légvédelem elnevezésből felvetődik a logikus kérdés, hogy létezik-e másmilyen is. A válasz pedig igen, ez pedig a csapatlégvédelem, ami a harcoló alakulatok légvédelméért felelős. A honi légvédelemmel szemben, ami jellemzően statikus célpontokat véd, addig a harcoló erők mozognak, ami alapvetően más, mobil eszközök használatát követeli meg.
A hidegháború alatt a szovjet csapatlégvédelmi rendszerek voltak dominásnak. Nagy számban, harci körülmények között szinte csak ezek demonstrálhatták képességeiket. Emiatt első lépésben a szovjet mintájú csapatlégvédelem felépítésén és eszközein keresztül kerül bemutatásra a téma. Ennek fényében válik majd jobban értelmezhetővé a NATO és más államok csapalégvédelme is.
Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.
Bevezetés
A hidegháború alatt a Szovjetunió csapatlégvédelem céljára számtalan eszközt fejlesztett ki és állított hadrendbe. Ezek hatótávolságban, alapvető felépítés és működési elvükben is eltértek. A vállról indítható légvédelmi rakétáktól kezdve, kis- és nagykaliberű légvédelmi tüzérség és nagy hatótávolságú légvédelmi-, illetve rakéta elhárító rakétákig bezárólag előfordult minden. A hidegháború alatt kifejlesztett eszközök öröksége mind a mai napig él. De mik is voltak ezek?
A légvédelmi tüzér eszközök a legkisebb hatótávolságú légvédelmi géppuskáktól a gépágyúkon át a légvédelmi ágyúkig terjedt, 12,7 mm-es űrmérettől felfelé 130 mm-ig bezárólag. A légvédelmi rakétás rendszerek hatótávolság szerinti felosztása a következő volt:
- A kézi légvédelmi rakéták időrendben, a 9K32 Sztrela-2 és 9K34 Sztrela-3, majd a 9K310 Igla-1 és 9K38 Igla voltak.
- A közeli hatótávolságú, elektro-optikai vagy infravörös rakétával felszerelt rendszereket az önjáró 9K31 Sztrela-1 majd a 9K35 Sztrela-10 képviselte.
- A kis hatótávolságú, radarvezérlésű légvédelmi rendszerek csoportját gyarapította a hidegháború talán legismertebb légvédelmi-rakéta rendszere a 2K12 KUB, illetve és az önjáró légvédelmi járművet takaró 9K33 OSzA család.
- A közepes hatótávolságú légvédelmi rakéta-rendszert a 2K11 KRUG és utódja az Sz-300V1 Antej-300, valamint a BUK-M1 jelentette. Illetve a hatvanas évek elején, jobb híján egy ideig az Sz-75M Volhovot is használták csapatlégvédelmi célokra, annak minden mobilitási korlátjával.
- A nagy hatótávolságú radarvezérlésű rendszerek közé egyedül az Sz-300V Antej (9K81) komplexuma tartozott.
- A hidegháború alatt fejlesztett rendszerek közé tartozik a 9K330 TOR és a 2K22 Tunguzka, de ezek jelentősebb mennyiségben már csak a hidegháború után kerültek a csapatokhoz.
Ezen rendszerek részletes technikai bemutatása külön-külön történik majd meg, nem ebben az anyagban. Ez a bemutató arra az időszakra fókuszál, amikor elsővonalas egyeségeknél már a légvédelmi rakéták vitték a prímet, tehát nagyjából ’70-es évek elejétől.
Légvédelmi eszközök, hol és mennyi?
A csapatlégvédelmi eszközök szervezeti tagozódásához szükséges ismerni a szárazföldi haderők alapvető felépítését, legalább minimálisan. Viszont ez az anyag nem a „szárazföldi haderők kisokosa”, ezért csak olyan mértékben történik meg szervezeti felépítés és egyes alakulatok eszközeinek a részletezése – némi kikacsintással – amit a csapatlégvédelem megkövetel. Ez teszi lehetővé az arányok és képességek bemutatását.
Nagyon erős túlzással a cél az, hogy érthető legyen, hogy mondjuk 50 vagy 500 harcoló katonára jut egy vállról indítható légvédelmi rakéta. Vagy például, hogy egy ezrednek vagy egy hadosztálynak összességében mennyi és milyen fajta légvédelmi eszköze, hány célcsatornája és rakétája volt, illetve, hogy nagyjából mekkora mennyiségű harceszköznek biztosítottak azok védelmet.
A szovjet szervezeti felépítés, rajtól ezredig
A szárazföldi fegyveres erők alapvetően a harcoló alakulatok köré épülnek fel, azok alkotják a kemény magot. Kezdjük a gépesített lövész alakulatokkal, mert amúgy is „minden katona lövész”, köréjük épül fel minden, azok megismerése után látható és érthető lesz a hozzájuk társuló légvédelmi rendszerek rétegződése, mennyisége és végül majd képességeik is.
A harcoló alakulatoknak van egy ésszerű, minimum mérete. Ahogy egy lövész katona, úgy egy harckocsi sem grasszál egy szál magában és biztosít területet, ahogy egy légvédelmi jármű sem öncélúan mozog egyedül. Az összhaderőnemi koncepció azt jelenti, hogy már zászlóalj szinten is rendelkezik az adott lövész egység minden szóba jöhető célpont ellen fegyverzettel – gyalogság, páncélosok, repülőeszközök –, a saját méret kategóriájában. Ennek szellemében lássuk, hogyan épült fel nagyjából ’70-es évek végi, ’80-as évek eleji szovjet gépesített lövész alakulat.
- A gépesített gyalogság legkiseb harci egysége a raj. Ennek nagyságát a ’60-as évek óta lényegében az őket szállító harcjárművek határozzák meg. A Szovjetunióban a ’60-as évek eleje óta a BTR család páncélozott szállító harcjárművek különféle változatai adják a lövészerők szállító járművek gerincét. Ezekből három generáció volt a hidegháború alatt, a BTR-60, 70 és 80. A ’60-as évek második felében jelent meg a gyalogsági harcjárművek első tagja, a BMP-1, aminek utódja a BMP-2, a ’80-as évek elején jelent meg az elsővonalas szovjet egységeknél. A ’70-es évektől kezdve ezért a lövészrajok mérte járműtől függően 8-11 főt jelentett.
A rajok létszámába beletartozik a járművek kezelő személyzete is, mert azok adnak tűztámogatást a rajnak. A lövészrajok fegyverzete kézifegyverekből tevődik össze, pisztoly, karabély, géppuska, mesterlövész puska (SzVD) és RPG kézi páncéltörő eszköz, és persze a harcjármű fegyverzete, ami lehetett géppuskától a gépágyún át a simacsövű ágyúig bármi, sőt akár páncéltörő rakéta is. A szállító járművekről bővebben az extra tartalomban található információ.
Egy gépesített lövész zászlóalj (még támogató egységek nélkül)
- Három lövészraj alkot egy szakaszt, tehát 3 db jármű a fentiek közül.
- Három lövész szakasz, vagyis 3x3 jármű alkot egy századot, ami kiegészül egy parancsnoki járművel. Tehát összesen 10 páncélozott harcjármű alkot egy gépesített lövész századot.
A lövész század kiegészül egy további rajjal, irányított páncéltörő rakétákkal és géppuskásokkal kiegészülve. Ezek a három szakasz között vannak szétszórva.
- Három lövész századból áll össze egy lövész zászlóalj, ami kiegészül egy zászlóalj parancsnoki járművel és a törzs parancsnoki járművével. Tehát összesen 32 darab alkotja az állományt.
A zászlóalj kiegészülhet egy páncéltörő szakasszal, ez irányított páncéltörő rakétákat vagy hátrasiklás nélküli löveget használ. Így nagyjából 40 gyalogsági szállító harcjármű alkotja a lövészzászlóalj gerincét.
- Három lövész zászlóaljból és egy harckocsi zászlóaljból áll össze egy gépesített lövészezred.
A harckocsi zászlóalj 4 századból áll, századonként 3 szakaszból, mindegyik 3 harckocsival, ez kiegészül a parancsnoki járművekkel. Tehát egy század harckocsi az 3x3 + 1 parancsnoki jármű.
A lövész ezred egy páncéltörő üteggel egészülhet ki, ez 3x3 db járművet takar páncéltörő rakétákkal. A páncéltörő rakéta és platform kombinációból számtalan jármű született, erre egy példa a BRDM-2 és annak különféle alváltozatai, amik más-más páncéltörő rakétával voltak felszerelve.
Az ezred kiegészül egy felderítő századdal, ami további 10 harcjárműből áll, ahogy névlegesen egy lövésszázad.
A fentiek adják egy gépesített lövészezred magját, akik felderítenek, majd közvetlen harcérintkezést vesznek fel az ellenséges erőkkel. Ezen járművek mennyisége és személyzete az, ami nagyjából referenciának vehető az oltalmazott harcoló erők nagyságát nézve.
Az ezred békebeli hadrendje, harctámogató alakulatok nélkül
A harcoló alakulatok azonban nem létezhetnek a támogató erők nélkül. Harctámogató alakulat lehet például egy tüzérségi vagy légvédelmi egység. A harctámogatók önmagukban tűzerőtől függetlenül nem jelentenek terület megtartó ütőerőt. Ezen a két példán keresztül is már látszik, hogy amíg az egyik oltalmazza egy fenyegetéssel szemben a harcoló erőket, addig a másik kiegészítő tűzerőt biztosít.
A harcoló alakulatokhoz hasonlóan a harctámogató alakulatok is eltérő méretűek. Már a gépesített lövész zászlóalj is rendelkezett támogató alakulatokkal, pl. tüzérségi támogatással. A zászlóaljhoz tartozott egy 120 mm-es aknavetővel felszerelt üteg, de maguk a századok is rendelkeztek 82 mm űrméretű aknavetőt használó aknavetős szakasszal. Ezred szinten viszont aknavetős üteg helyett, már a nagyobb lőtávolságú és tűzerejű, 122 mm űrméretű lövegekkel felszerelt tüzérosztály és egy rakéta sorozatvető üteg ad tűztámogatást. Ezek az egyeségek is az adott szervezeti szinten 1-2 tucat harcjárművet jelentenek.
Az ezred békebeli hadrendje, harctámogató alakulatokkal ezred (BM21 + 2S1 Gvozgyika), zászlóal (120 mm aknavető) és század szinten is (82 mm aknavető)
A harctevékenységben részt nem vevő támogató egységeket harcbiztosítóknak hívjuk. Ilyenek lehetnek például rádiótechnikai, műszaki és logisztikai alakulatok. Minden szervezeti szintnek megvan a maga harctámogató és harcbiztosító alakulata, de utóbbiakkal ez az anyag a továbbiakban egyáltalán nem foglalkozik. Elégedjünk meg annyival, hogy minél fentebb lépük a szervezeti felépítésben, a támogató alakulatok típusai és méretei úgy nőnek. Egy nagyon egyszerű példával, század szinten semmiféle egyészségügyi alakulat nincs, addig egy hadosztálynak egészségügyi zászlóalja van, ami lényegében egy kisebb kórház személyzetével és eszközeivel bír.
Az eddigiekből az látszik, hogy a támogató alakulatok mérete azzal arányosan nő, hogy milyen szervezeti szinten levő egységet támogat, hogy mihez van hoz zárendelve. A támogató alakulat mindig kisebb. Ahogy egy gépesített lövészezrednek van tüzérségi zászlóalja, úgy van a gépesített lövészhadosztálynak tüzérezrede vagy légvédelmi ezrede.
A szovjet békeidős zászlóalj és a háborús zászlóalj
Az eddig bemutatott szervezeti felépítés szerint békeidőben a gépesített lövészezred 4 darab harcoló zászlóaljból áll. Három gépesített lövész és egy harckocsi zászlóaljból. Az viszont nagyjából a II. világháború óta alapvetés, hogy a harckocsik és a gyalogság együtt harcolnak, mert egymás nélkül egyik sem éri el harcértéke maximumát, illetve egyes környezetben gyalogsági támogatás nélkül a harckocsik könnyű célpontok. Szervezetileg az eddigi ábrán nem látszik, hogy a harckocsik hogyan kerülnek a gyalogság mellé.
Ez úgy valósul meg, hogy háború esetén az egy ezreden belüli harckocsi zászlóalj harckocsi állományát, annak három századát szétosztják a gépesített lövész zászlóaljak között, egy század meg tartalékot képez. Így minden egyes gépesített lövész zászlóaljat egy harckocsi század támogathat. A harckocsik adhatnak a gyalogságnak tűztámogatást, de egyben az ellenséges harckocsik leküzdésének egyik fő, de nem kizárólagos eszközei.
Az ezred háborús hadrendje (még légvédelem nélkül), a 4 db harckocsi századból hármat szétszórnak a lövész zászlóaljak között
A szovjet szervezeti felépítés, ezredtől a hadseregig
Most, hogy már nagyjából képben vagyunk egy gépesített lövészezred harcoló és főbb támogató alakulataival, lépjünk egy szinttel fentebb. Lássuk, hogyan néz ki egy átlagos gépesített lövész hadosztály. Annak harcoló állományát 3 db gépesített lövész- és 1 db harckocsi ezred alkotta. A gépesített lövészezredek közül egy BMP gyalogsági harcjárművel, kettő BTR páncélozott szállító harcjárművel volt felszerelve, azok zászlóalja homogén harcjármű állománnyal bírt.
Egy hadsereg 5 db hadosztálya, 4 db gépesített lövész és 1 db harckocsi hadosztály
A gépesített lövész hadosztály önálló harckocsi ezrede három zászlóaljból áll. Ennek harcjármű állományát csak harckocsik adják.
Egy gépesített lövész összfegyvernemi hadsereg 1 db harckocsi és 4 db gépesített lövész hadosztályból állt. A harckocsi hadosztály felépítésével itt most nem foglalkozzunk, arról bővebben az extra tartalomban esik szó.
Természetesen a hadosztály és hadsereg is számtalan harctámogató és harcbiztosító alakulattal rendelkezett, amik egyik ezredhez vagy hadosztályhoz sem tartoztak közvetlenül. Ezek képezték a hadosztály és hadsereg szintű tartalékot, illetve biztosítottak egyfajta rugalmasságot és persze látták el az alapfeladatot is a tűztámogatást és a légvédelmet nézve.
Fontos megérteni azonban békeidős, és a háborús szervezetek közötti különbségeket. Békeidőben állhatott hadsereg 4-5 a hadtest 2-3 hadosztályból, ezek betartották a nemzeti határokat. Háborúban viszont egy szovjet szervezetű hadsereg 5 hadosztályból, egy front 2 vagy 3 hadseregből állt a hadászati irány fontossága alapján. A jellemzőbb két hadseregből álló front 10 + 1 tartalék hadosztályból állt.
A front 10+1 db hadosztálya, két darab gépesített lövész hadsereget feltételezve
Ez „front”, mint fogalom egy szervezeti szint neve, nem úgy kell elképzelni, mint frontvonal. Más fegyveres erőknél a front, mint terminológia a hadseregcsoporttal vehető azonosnak nagyjából. Lengyelország nem volt határos szárazföldön egyik NATO állammal sem, mégis volt „Lengyel front”. Az az ott levő hadosztályokból összeálló hadseregek együttesét takarta.
Konkrét példán keresztül érthetőbb lesz a komplikáltnak tűnő rendszer. Magyarországon a következő egységek állomásoztak a ’80-as évek közepén:
- Magyar Néphadsereg 1 db harckocsi hadosztállyal és 5 db gépesített hadosztállyal bírt
- A Magyar Néphadsereg 5. Hadserege (Székesfehérvár) állt a 7., 8. és 9. gépesített lövész hadosztályokból, illetve a 11. harckocsi hadosztályból. Ezek sorrendben Kiskunfélegyházán, Zalaegerszegen, Kaposváron és Tatán állomásoztak.
- A Magyar Néphadsereg 3. Hadteste (Cegléd) állt a 4. és 15. gépesített lövész hadosztályokból. Az előbbi Gyöngyösön, az utóbbi Nyíregyházán volt.
- A Szovjet Déli Hadseregcsoport (Mátyásföld): 2 db harckocsi hadosztállyal és 2 db gépesített hadosztállyal rendelkezett. A harckocsi hadosztályok, 13. és 19. Szentkirályszabadján és Esztergomban, a gépesített lövészek a 254. és 93. hadosztályok Székesfehérváron és Kecskeméten állomásoztak.
- A szovjet-magyar határ kárpátaljai oldalán, Munkácson állomásozott a 128. gárda lövészhadosztály, békeidőben a 38. hadtest (Ivano Frankivszk) keretében. Háború esetén ezek szintén a Dunai Frontot erősítették volna.
Így állt volna össze a Dunai front 2 db hadsereggel és 1 db tartalék harckocsi hadosztállyal, összesen 2x5 + 1, tehát 11 db hadosztállyal. Ebből valószínűleg a szentkirályszabadjai volt tartalék harckocsi hadosztály, azt vonták ki elsőnek a szovjet kivonuláskor. Az NDK–ban megalakuló frontokat 3 db hadsereg alkotta volna, 2 db gépesített lövész és 1 db harckocsi hadsereggel.
A fentiekből következik, hogy a szovjet és a Varsói Szerződés tagországok haderőit önmagában vizsgálni részben értelmetlen. Háború esetén ezek együttesen álltak volna össze, közös vezetésű seregekké. Csak tisztán szovjet hadosztályokból álló hadsereg Kelet-Európában elvileg létezhetett volna, de hogy ez mennyire lett volna általános és reális az Európában levő két stratégiai irányban, azt már nehéz megmondani. A Szovjetunió, nem NATO tagállamokkal határos katonai körzeteiben viszont tisztán, csak szovjet egységekből álló hadseregek lettek volna, pl. a Kaukázusban, illetve a Kínával határos területeken.
Ez viszont felborítja idealizált szervezeti felépítést, nemcsak a légvédelemnél, hanem az egész Varsói Szerződés katonai képességeit nézve. A VSz tagországoknál az alakulatok feltöltöttsége sokszor hiányos volt, ezért emiatt a front légvédelme egyáltalán nem lett volna egyenszilárd sem mennyiségileg, sem minőségileg, ahogy a harcoló alakulatok erejét nézve sem. Ezen eltérésekről egy adott időszakban az extra tartalomban esik szó.
A légvédelem felépítése, a mennyiség és minőségi rétegződésének megértéséhez az alakulatok átfegyverzési ütemét is figyelembe kell venni. Egy zászlóaljon, ezreden vagy hadosztályon belül is egyes alakulatok eszközei még a korábbi generációt képviselték. Tehát lehet, hogy már egy hadosztály egyik gépesített lövész ezrede pl. Igla légvédelmi rakétákat már megkapta, de a többi még a korábbi Szrela-3-at használta. Ezen felül az alakulatok feltöltöttsége technikával és személyzeti oldalon hatalmas szórást mutatott attól függően, hogy melyik országban levő szovjet vagy melyik VSz tagország hadosztályáról volt szó, és legfőképp, hogy mikor.
A szovjet hadosztályok mindig korábban kapták meg a legkorszerűbb technikát, a VSz tagországokhoz képest akár 5-10 évvel korábban is. Sőt, egyes harceszközök exportja fel sem merült. Például sem a T-64 sem a T-80 harckocsi család egyetlen változatát sem exportálták a hidegháború alatt, kizárólagos alkalmazójuk a Szovjetunió volt. A minőségi elmaradásra példa, hogy amikor a szovjet erők már a Sztrela-2 vállról indítható rakétát már Igla, vagy Igla-1-re cserélték le, addig a Magyar Néphadseregben vagy más VSz tagországokban a Sztrela-2 még mindig elterjedtnek számított még a ’80-as évek legvégén is.
Légvédelmi eszközök szervezeti szintenként
Ahogy honi légvédelmi rendszereknél, itt sem csak rakétaindító járművekből és radarokból állt egy légvédelmi alakulat, hanem az azt kiszolgálókból is. Teherautókból, tartálykocsikból, parancsnoki járművekből stb. A nagy összkép, a tűzerő és minőség bemutatása szempontjából ezek nem fontosak, ezért ezekkel nem foglalkozunk.
A harcoló alakulatok közvetlen légvédelme a különböző szervezeti szinteken a következő volt:
Zászlóalj
Gépesített lövész zászlóaljanként rendelkezett egy légvédelmi szakasszal. Szakaszonként 3 db lövész rajjal, rajonként 3 db indító, azaz összesen 9 db kézi légvédelmi rakéta indítóval. A kézi légvédelmi rakéta típusa korszaktól és alakulattól függően lehetet a 9K32 Sztrela-2 (SA-7), 9K34 Sztrela-3 (SA-14), 9K310 Igla-1 (SA-16) vagy 9K38 Igla (SA-18)
A zászlóalj kézi légvédelmi rakétái, minden szakaszból egy járműben volt indító
Ezred
A hadosztályok ezredeinél a légvédelmi rakéta és légvédelmi tüzér ütegek
Minden gépesített lövész ezred két légvédelmi üteggel rendelkezett, egy légvédelmi rakéta és egy légvédelmi tüzér üteggel:
- A légvédelmi rakéta üteg vagy 9K31 Sztrela-1M (SA-9) vagy 9K35 Sztrela-10M (SA-13) járműveket használt. Egy légvédelmi rakétás ütegben 4 db harcjármű + 1 db parancsnoki jármű volt. Ez utóbbi egy
BTR-60-ból kialakított vezetési pont, amely kapcsolattal rendelkezett felsőbb szintű automatizált rávezető rendszer (AVR) felé. A vezetési pont képes volt légihelyzet-adatok fogadására rádión vagy adatkapcsolaton keresztül más légvédelmi alakulatok felderítő radarjaitól. - A légvédelmi tüzér üteg egy ZSzU-23-4 Silka légvédelmi üteg volt, egy ütegben 4 db harcjárművel és 1 db parancsnoki járművel.
Ezek a békeidős hadrend, háború esetén viszont a Sztrela és Silka járműveket szétosztották volna a két támadó szászlóalj között. Ezek 2-2 légvédelmi járművet kaptak volna, a tartalék zászlóalj semmit.
Békeidős hadrendben az egységek egy ezreden belül
Háborús hadrendben az egységek egy ezreden belül, harckocsik századok szétszórva és a Silka és Sztrela-10 is (az ábra még nem teljes, lásd később), az ezredparancsnokság 3 darab kézi rakétaindítója bal oldalt középen
A 1990-től egy 2K22M Tunguszka (SA-19) üteg váltotta volna fel a légvédelmi tüzér és rakéta ütegeket. 4+4 db helyett összesen 6 db harcjárművel, de erre már csak a Szovjetunió összeomlása után került sor.
Háborús hadrendben az egységek, feltételezve a 2K22M Tunguszka hadrendbe állítását is
- Az ezredparancsnokságnak, tehát ezredenként további 3 db kézi légvédelmi rakéta indító állt rendelkezésre. Ezek típusai a már korábban említettek lehettek.
Hadosztály
A gépesített lövész hadosztálynál 9K33 OSzA (SA-8) ezred, a harckocsi hadosztálynál
2K12 KUB (SA-6) ezred
Hadosztályonként egy légvédelmi rakéta ezred adta védelmet, ami vagy 2K12 KUB vagy 9K33 OSzA ezred volt:
- A gépesített lövészhadosztály kishatótávolságú légvédelmét egy 9K33 OSzA (SA-8) légvédelmi ezred biztosította. Az ezred 5 db légvédelmi rakéta ütegből állt, ütegenként 4 db harcjárművel. Egy jármű 1 db célcsatornával és 6 db rakétával rendelkezett. Az AK és AKM változatok 6 db rakétásak voltak, az első, kis mennyiségben gyártott változat még csak 4 db rakétával bírt. Összesen tehát 20 db tűzcsatornával rendelkezett az ezred.
- A harckocsi hadosztály kishatótávolságú légvédelmét 2K12 KUB (SA-6) ezred biztosította, egy ezred
5 db légvédelmi ütegből állt. Ütegenként 1 db SZURN tűzvezető radarral (1 db célcsatorna), 4 db indító járművel, járművenként 3 db rakétával (+kiszolgáló és rátöltő járművek.) Egy osztály tehát 12 db indítható rakétával és 1 db célcsatornával rendelkezett, az ezred összesen 5 db tűzcsatornával és 5x(4x3) = 60 db indításra kész rakétával bírt. A KUB ezred minden ütegéhez tartozott 3 db kézi légvédelmi rakétaindító is. A technikai alakulat szintén rendelkezett a harcoló alakulatok parancsnokságához hasonlóan további 3 db kézi rakétaindítóval
Ez eddig szép és jó. De hogyan használták volna az OSzA járműveket? Az idealizált lövész hadosztály esetében, mind a négy harcoló ezredet egy OSzA üteg védett volna. Ez 4 db indító jármű úgy lett volna elosztva, hogy az első vonalban harcoló két zászlóaljat védi 1-1 pár OSzA komplexum, a másod vonalban pihenőben és tartalékban lévő harmadik zászlóaljat pedig nem. Mivel az OSzA ezred öt üteggel rendelkezik, ez azt jelenti, hogy egy üteg állománya még szabad, ezt képezhetett tartalékot, vagy védhette volna például hadosztály parancsnokságot, a rakéta tüzérséget vagy bármi mást. Ez csakis a hadosztályparancsnok döntésén múlt.
- A hadosztályparancsnokság, tehát hadosztályonként rendelkezett további 6 db kézi rakétaindítóval.
Na, ez volt eddig az elmélet. A gyakorlatban viszont máshogy alakult az, hogy melyik hadosztály típus milyen légvédelmi ezreddel rendelkezett. Az 9K33 OSzA fejlesztése majd egy évtizedet késett, ezért a Varsói Szerződés tagországai, a gépesített lövész hadosztályok légvédelmét is 2K12 KUB ezredekkel valósították meg. Ez viszont komoly anyagi terhet jelentett ahhoz képest, hogy csak negyed annyi tűzcsatornát biztosított egy KUB ezred, egy OSzA-val felszerelthez képest. Az OSzA érkezésekor ezeket az ezredeket átfegyverezték, ahol megtörtént az OSzA beszerzése. De erre nem került sor mindenhol, például Magyarország soha nem vásárolt egyetlen OSzA légvédelmi járművet sem.
A háborús hadrend, minden szétszórva, ahova kell, már az 9K33 OSzA járművek is
A 2K12 KUB és a 9K33 OSzA rendszereket váltotta le a 9K331 Tor-M1 (SA-15) annak ellenére, hogy annak megsemmisítési zónája számottevően kisebb, mint a KUB rendszeré és nem kétéltű, mint az OSzA. A Tunguzkához hasonlóan a Tor-M1 is hidegháború utáni rendszernek tekinthető, a hidegháború végén mutatóban volt csak belőle.
Hadsereg
Hadseregenként egy légvédelmi rakéta dandár vagy ezred alkotta a légvédelmet. Ezred azon országokban volt, ahol spóroltak a katonai kiadásokon, ahol csak lehetett, lásd az extra tartalomban. A ’80-as évek közepéig a 2K11 KRUG (SA-4) biztosította a hadsereg szintű csapatlégvédelmet, a tervezett váltótípusa a 9K37 BUK-M1 (SA-11) volt. Magyarország másodlagos frontnak számított, így csak az NDK-ban állomásozó dandárok átfegyverzése után, 1989-ben fegyverezték át az első Magyarországon állomásozó szovjet dandárt BUK-M1-re. (Ezt ábrán nem mutatom be.)
Hadsereg és front szinten is 1 db 2K11 KRUG dandár
Front
A Front légvédelmét egy légvédelmi rakéta dandár adta. A hidegháború legvégéig a KRUG dandár jelentette a front szintű légvédelmet, ami teljesen azonos volt a hadsereg szintű KRUG dandárral. 1988-tól teljes értékű 9K81
Sz-300V, azt megelőzően 1987-ig egy Sz-300V1 dandár. A V1 változata az Sz-300V-nek csak csökkentett ballisztikus rakéta-elhárító képességgel rendelkezett. 1990-ig összesen három KRUG dandár lett Sz-300V-re átfegyverezve, így a hátországon kívül csak az NDK-ban váltott le egyetlen KRUG dandárt. Más Varsói Szerződés tagállamba nem jutott már Sz-300V-ből a hidegháború végéig.
A front szintű 2K11 KRUG dandárt Sz-300V dandár váltotta le
Ez tehát az általános, idealizált felépítése a szovjet mintájú csapatlégvédelemnek. A felsorolt eszközök bemutatása és esetleges további kiegészítése a témának a légvédelmi rakéták korszaka előtt, amikor még a csöves légvédelmi tüzérség volt, az később, külön anyagokban történik meg. Amennyiben ezek is érdekelnek…
Magyar vonatkozás, hogy a Magyar Néphadsereg nem rendelkezett front szintű légvédelemmel, azt a szovjetek biztosították a Dunai Front számára. Csehszlovákia két hadsereggel rendelkezett a hidegháború utolsó évtizedében, annak front szintű légvédelmét is ők biztosították, nem a Szovjetunió. Emiatt Csehszlovákia a ’90-es évekre tervezte Sz-300V komplexum beszerzését is, amit természetesen az ottani rendszerváltás és gazdasági nehézségek elmostak.
Közreműködők
- Molnár Balázs Grafika, animáció, szöveg
- Hpasp Technikai lektor és tartalombővítés
- Cifka”Cifu” Miklós Technikai lektor és tartalombővítés
A Patreon csatorna elérhetősége az extra tartalomhoz és a csatorna támogatásához.
