Előszó
Az ukrajnai konfliktus kezdete óta téma, hogy a már átadott fegyverek mellett vadászgépekre is szüksége lenne az országnak a védekezéshez vagy akár ellentámadáshoz. Az Egyesült Államok részéről a hozzájárulást 2023 ősz elején megkapták az európai országok, amely lehetővé teszi F-16 vadászgépek átadását. Járjunk utána, hogy a vadászgépek mire és hogyan lehetnek jók számtalan tényezőt figyelembe véve.
Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető
Bevezető
Már a hír közzététele előtt is szélsőséges vélemények lepték el az Internetet. Egyesek megváltó csodafegyverként kezelik az F-16-os vadászgépeket, amik dominálni fogják a légteret és sarokba ültetik majd az orosz légvédelmet és vadászgépeket. A skála másik vége, akik csak legyintve fogadták a hírt, hogy „áh, úgyse lesznek ezek jó semmire”. Az igazság szokás szerint valahol a kettő között van.
Első lépésben szükséges tisztázni, hogy milyen fenyegetéssel is kellene szembenézni az átadott vadászgépeknek, ez az alkalmazási lehetőségnek az egyik fő tényezője az egyenletben. Az, hogy milyen feladatokra alkalmasak az esetleg átadott gépek, az függ attól, hogy milyen F-16 változatról van szó és milyen eszközökkel és fegyverekkel történik azok átadása, na meg hogy mennyivel. Ez a másik fő faktor.
Ez az anyag teljes mértékben mellőzi a gépek infrastrukturális, személyzeti és üzemeltetési hátterének a vizsgálatát. Mindenki fantáziájára van bízva, hogy mit tart reálisnak és mit nem és főleg, hogy mennyi idő alatt. Egyszerűen csak feltételezzük, hogy X db gép Y db eszközzel mire lehet képes és a várható kockázat szintjét vizsgáljuk emellett, szintén sok feltételezéssel. Ez a sport már csak ilyen...
A fenyegetések
Vadászgépek
A fenyegetések csúcsát a vadászgépeknél a Szu-35 és a MiG-31BM jelentik. Kezdjük az utóbbival. A MiG-31 a világ utolsó honi légvédelmi célra tervezett vadászgépe, még a hidegháborúban, a ’70-es legvégén állt szolgálatba első változata, lásd az erről szóló videósorozatban . A BM típus ennek továbbfejlesztett változata.
A MiG-31BM vadászgép képességeinek gerince az 1,4 méteres átmérőjű antennaráccsal rendelkező Zaszlon-AM radarrendszer. Ennek felderítési távolsága 5 m2 radarkeresztmetszetű közeledő célra 280 kilométer, távolodó cél ellen 140 kilométer. A lokátor képes földháttérben repülő célok észlelésére úgy, hogy ez nem befolyásolja az észlelési távolságot. A rendszer egyidőben 24 célt képes követni, ebből párhuzamosan hat rakétát rávezetni, amiből 4 darab lehet R-37M típus. Ebből négy darabot hordozhat a törzse alatt.
A R-37M rakéta égésvégi sebessége kb. 6 Mach. Annak ellenére, hogy hasonlít tömegben és méretben a régebbi R-33 rakétához, ahhoz képest a rakéta kinematikai hatótávolsága - tehát hogy meddig repül el - drámai mértékben nőtt. Az R-33 szinte egész pályája során arányos rávezetést használt, addig a digitális fejlődés és az adatkapcsolatnak hála az R-37M már kváziballisztikus pályán közelíti meg a célt. Így nagy magasságból indítva akár 300 kilométerre is elrepül a rakéta az indítási ponttól, még akkor is, ha a pálya végpontja földközelben van. Az indítási távolságot a célpont radarkeresztmetszete és annak relatív haladási iránya határozza meg. A rakéta a nagy végfázis sebessége miatt még 8G túlterhelésű manővert végrehajtó célt is képes eltalálni.
Az R-37M önrávezető feje 5 m2 radarkeresztmetszetű közeledő célt 40 kilométer, távolodót 13 kilométer távolságból képes követésbe venni. Ameddig az rakéta nem közelíti meg a fenti távolságra a célt, addig az indító repülőgép rádió parancsközlő vezérléssel korrekciós jelekkel vezeti a rakétát az elfogási pont felé. Ugyanezen elven működik a kisebb AIM-120 AMRAAM és az R-77-1 légiharc rakéta is. Ezek megsemmisítési zónája kisebb, a kisebb rakéták radarjai kisebb távolságon képesek a célbefogásra a méretük miatt. A MiG-31BM nagy magasságban járőrözve nagy távolságon vívott légiharcban nagyon komoly fenyegetés. A Foxbat képes egyetlen légi utántöltéssel is akár 5 órát őrjáratozni, kettővel akár 7 órát is, nagyjából 300-400 kilométerre a támaszpontjától.
A Szu-35 jó közelítéssel azonos kategóriájú fenyegetést jelent látótávolságon vívott légiharcban R-37M rakétával, mint a MiG-31M, ezt azonosnak vesszük. Amikor az őjáratozási képesség fenntartását vizsgáljuk, ezen gépeket is szükséges figyelembe venni. A csak R-77-1 rakétával rendelkező Szu-30 családot és maroknyi Szu-27SzM3 vadászgépeket sem szabad elfelejteni, de ezek relevanciájáról az extra tartalomban esik majd szó.
Légvédelmi rakéta-rendszerek
A fenyegetés másik kategóriáját a földi telepítésű légvédelmi rakéta-rendszerek jelentik. A légvédelmi rakéta-rendszerek részletes bemutatása majd külön videókban történik meg, itt és most csak a minimumra szorítkozunk, hogy értelmezni lehessen az alapvető harcászai peremfeltételeket, a bevetéstervezés és a kockázatelemzés alapjait figyelembe éve.
A területvédelemre alkalmas csúcs honi légvédelmi rendszert az Sz-400 rakétaosztályok jelentik. Minden Sz-400-as rakétaosztály rendelkezik egy 96L6 VVO (Cheese Board) körkörös célfelderítő lokátorral, illetve egy 92N6 MFR (Grave Stone) tűzvezető lokátorral. Az 2-3 rakétaosztályokból álló rakétaezrednél van az ezred eltérő célfelderítő lokátora, a jellegzetes kinézetű, 91N6 RLO (NATO kódnevén Big Bird) lokátor.
Egy Sz-400-as rakétaosztály jellemzően 8 db 5P85SzM2/TM önjáró vagy vontatott indító járművel rendelkezik, mindegyik 4 darab 48N6DM típusú rakétával. Ez a típus indítás után kváziballisztikus pályán halad, kis korrekciókkal. A végfázisban a tűzvezető rádiólokátor (MFR) és a rakéta fél-aktív rávezető feje által mért adatok alapján, a földi egységben kidolgozott parancsokkal távirányított. Angolul ez SAGG, vagyis Seeker Aided Ground Guidance. Az Sz-400 aktív önirányítású lokátorral felszerelt 40N6 nagy-rakétájának 380 kilométer a maximális hatótávolsága. Ez inkább csak a nagyobb méretű támogató repülőgépek távoltartását szolgálja, mint légtérellenőrzők és tankerek. Az Sz-400 képes a kisebb, csak 120 kilométeres megsemmisítési zónával bíró, szintén aktív radarvezérlésű 9M96D rakéta használatára is. Az aktív radarvezérlésű (40N6 és a 9M96D) rakétákat a korábbiaktól eltérő 51P6 típusú jármű hordozza, jellemzően 3 darab nagyobb (40N6) és 4 darab kisebb (9M96D) rakétával. Ebből a járműből elvileg 2-4 darab tartozhat egy rakétaosztály állományába.
A 48N6DM rakéta 250 kilométeres megsemmisítési távolságot tesz lehetővé. Ezek az értékek csak közepes és nagy magasságban repülő célpontok ellen érvényesek. Viszont lényegében csak a radarhorizont és a célpont radarkeresztmetszete korlátozza le a megsemmisítési zónát ezen távolság alatt. A minimális célmagasság 10 méter, a maximális 27 kilométer.
Egy rakétaosztály egy időben 12 célpont támadására 24 rakétával, egy célra két rakéta rávezetése lehetséges 90 fokos tűzíven belül. A rendszer képes kisméretű bombák és rakéták megsemmisítésére is, mint pl. a GBU-39 Small Diameter Bomb és az AGM-88 HARM. Ennek önvédelmi szempontból van jelentősége.
A 96K6 Pancír légvédelmi rakéta-rendszer (NATO kódnevén SA-22 Greyhound) védheti az Sz-400 rakétaosztályt azon fenyegetések ellen, amik a 90 fokos tűzíven kívül érkeznek. Jellemzően, de nem kötelezően 2-4 darab jármű véd egy darab Sz-400 osztályt. A jármű saját célfelderítő radarral bír, a célkövető lokátor fázisvezérelt, PESA elven működő. A rendszer 57E6 rakétái rádió-parancs vezéreltek, radarral 3 célpontra 1-1 rakéta rávezetése lehetséges, illetve rendelkezik egy további optikai célcsatornával. A maximális megsemmisítési távolsága 20 kilométer, a minimális célmagasság 5 méter, a maximális 15 kilométer. Egy járművön 12 darab rakéta szállítható indításra kész állapotban. Továbbá két darab 30 mm-es gépágyúval bír, de ez csak nagyobb célokkal, repülőgépekkel vagy helikopterekkel szemben hatásosak.
A honi légvédelmi egységek mellett a csapatlégvédelem rendelkezik a nagy hatótávolságú Sz-300V4 légvédelmi rakétarendszerrel. Az analízis részletességét figyelembe véve ez közel azonosnak vehető képeségekkel bír, mint az Sz-400, annyi különbséggel, hogy csak 6 cél- és 12 rakétacsatornás egy osztálya.
A csapatlégvédelem rendelkezik még a közepes hatótávolságú BUK család különböző változataival, ezekről és néhány további témáról az extra tartalomban esik szó.
Mire lehetne használni egy F-16 vadászgépet?
Egy vadászgépet számtalan célra és módon lehet használni, ezek veszélyessége eltér. Lássuk a főbb bevetéstípusokat és azok relevanciáját. Repülőeszközök ellen alapvetően defenzív és offenzív feladatkörökre lehet bontani a célokat. A védekező használat alapvetően kétféle módon lehetséges.
- Földi készültség adásával, ekkor állandó jelleggel a gépek része a készültség egy szintjén van folyamatosan tartva. A legmagasabb szinten a riasztástól számolva néhány percen belül lehetséges a felszállás. Természetesen ez a késlekedés és az, hogy meddig és hova kell kirepülni, alapvetően korlátozza a védhető terület nagyságát.
- A másik módszer a folyamatos őrjáratozás. Ezt nagy magasságban célszerű végrehajtani, hogy a támaszponttól akár 100-300 kilométer távolságban, még légiutántöltés nélkül is legalább órás nagyságrendű ideig lefedjék az adott területet. Ideális esetben légiutántöltéssel kombinált módszer, de ez Ukrajnában jelenleg nem várható.
Lássuk a lehetséges célpontokat:
- Orosz vadászgépek vagy csapásmérő gépek elfogása, amik mélyen berepülnek az ukrán légtérbe. A háború eddig tapasztalatai alapján erre szükség igazából nincs. A megmaradt és a nyugat által átadott területvédelmi légvédelmi rendszerek fenyegetése miatt ilyen bevetéseket nem repülnek az oroszok, leginkább csak a saját ellenőrzésű területekről indítanak támadást a frontvonal közelében.
- Az ukrán ellenőrzésű területekre berepült drónok és helikopterek lelövése, ez a frontvonal közelében jellemző feladat.
- Ukrajnát kisebb-nagyobb rendszerességgel éri terepkövető, manőverező robotrepülőgépes támadás, ilyen eszköz például a H-555. Ez ellen használható az F-16-os.
A támadó jellegű használat vadász szerepkörben alapvetően kétféle módon jöhet szóba:
- Az orosz vadászgép őrjáratok elzavarása vagy elpusztítása, vagy más nagy értékű, pl. légtérellenőző vagy elektronikai felderítőgépek elleni támadás, azok távoltartására vagy lehetőleg lelövésére.
- Egy másik, a kísérővadász szerepkör a saját csapásmérő gépek kíséreteként, az ellenséges vadászgépek távoltartására.
A csapásmérő feladatkörnek is számtalan formája és célja van, azok tűzerejét és berepülési mélységét figyelembe véve:
- Az egyik fix célpontok támadása, ez történhet akár még a saját légtérből, de akár kicsi vagy számottevő behatolással az ellenséges légtérbe.
- A másik fő feladat a szárazföldi csapatok közvetlen támogatása, ez időérzékeny bevetés és a célok sem feltétlen fixek.
- A szárazföldi telepítésű légvédelem elleni célzott bevetések, azok elnyomása vagy lehetőleg megsemmisítése. Ez történhet önállóan vagy akár más célok elleni támadással összehangolva, kombináltan.
- Hajók elleni csapásmérés. Az Orosz Haditengerészet az eddig elszenvedett veszteségek miatt – lásd a Moszkva cirkáló elvesztését is – már csak jobbára a Krím félsziget közvetlen közelében járőrözik, a szárazföldi légvédelem és a tengerészeti légierő fedezete alatt.
Most, hogy az álmok és részben kizárt feladatok és célok ismertek, a kérdés az, hogy milyen eszközökkel lehet egyáltalán elvi szinten harcba küldeni a vadászgépeket és milyen túlélési esélyekkel.
F-16 vadászgép fegyverzete és önvédelmi képességei
Az „F-16 vadászgép” ez esetben egyes európai NATO tagállamok élettartalmuk véghez közeledő, az F-35A vadászgépre átállással feleslegessé vált vagy váló gépeit takarja, ezeket lehet átadni. Ezek a ’80-as években gyártott együléses F-16AM, illetve kétüléses BM változatok, elterjedtebb nevükön MLU, vagyis a 90-es években a Mid Life Update programon átesett vadászgépek. A téma szempontjából fontos képességek, amit a fejlesztések érintettek a következők:
- Új moduláris fedélzeti számítógép a számtalan új és kibővített funkció kiszolgálásához.
- Az AN/APG-66 radar korszerűsítése v(2) változatra, ennek köszönhetően a felderítési távolság 25 százalékkal nőtt. Egy MiG-31 méretű célt kb. 110 kilométer távolságából képes felderíteni zavarmentes környezetben égháttérben. A lokátor levegő-föld üzemmódjait is fejlesztették, hogy hasonló képességekkel bírjon, mint AN/APG-68 lokátor, F-16C változatokon. Nagyméretű objektumok beazonosítása lehetséges, illetve mozgó földi járművek és hajók észlelése és követése is.
- A ’70-es évek végi kabinbelsőt a Block 50/52 változatú gépekkel ekvivalens kabinbelső váltotta fel.
- GPS navigációs rendszer integrálása.
- JHMCS sisakdisplay vagy éjjellátó használata. A kettő egymást kizárja.
- Képessé vált az AIM-120C, majd D változatú AMRAAM, illetve az újabb AIM-9X Sidewinder és IRIS-T légiharc rakéta használatára. A látótávolságon túli légiharc képességhez új IFF rendszer, és a jellegzetes „madárszeletelő” antennák megjelenése a gép orrán.
- Számtalan precíziós bombafegyverzetet integráltak a gépre a 90-es évek óta, lásd később.
- A szívócsatorna alatt két új függesztési pontot hoztak létre ezeken háromféle eltérő funkciójú konténert hordozhat a feladattól függően.
- Adatkapcsolat Link 16 protokollal.
- A repülőgépek sárkányszerkezetét megerősítették, élettartamát 8000 órára növelték.
A források[1] alapján az európai NATO államok F-16AM vadászgépi legalább az M6 szinten voltak már 2019 környékén is. Ezek alapján kijelenthető, hogy a lent felsorolt fegyverzet és kiegészítő berendezések közül szinte az összes alkalmazására képesek Hollandia, Dánia, Belgium és Norvégia vadászgépei. Potenciálisan csak ezek az országok tudnak lemondani F-16 vadászgépekről, illetve elvi szinten Lengyelország későbbi változatú, legfeljebb néhány F-16-osától.
Az F-16AM összesen 11 darab felfüggesztési ponttal rendelkezik, ezeken a táblázatban látható mennyiségű fegyverzet és eszközök függesztése lehetséges. Ebből kettőre csak konténerek tehetőek a szívócsatorna alá.
Na, de mire jó is akkor egy ilyen F-16? A drónok, nagyjából az MQ-9 Reaper méretig lefelé egészen biztosan elpusztíthatók légiharc-rakétával, de ezek képessége a kézből indítható drónok ellen valószínűleg már kevés, a közelségi gyújtó nem biztos, hogy ennyire kis célok ellen megbízhatóan működik.
Csapásmérő képesség terén lényegében a NATO-ban használt összes nem irányított bomba szóba jön, plusz a precíziós bombák terén a lézeres rávezetésű Paveway bombacsalád, a műholdas vezérlésű JDAM bombacsalád, illetve a JSOW siklóbomba használatára is képesek. 2010-ben Hollandia 600 db SDB bombát rendelt meg, ami egyben visszaigazolja azt, hogy a szoftveres integráció megfelelő szintje már rendelkezésre állt ezekhez. Valószínűleg a kinyíló szárnyakkal rendelkező bombakittel rendelkező JDAM változat is használható.
Rakéták terén az ukránok számára korábban átadott AGM-88 HARM rakéta is opció, illetve a ma már elavultnak számító AGM-65 Maverick rakétacsalád. A gépek alkalmasak az AGM-84 Harpoon hajó elleni robotrepülőgép alkalmazására is. Integrálva vannak az AGM-158 (JASSM és JASSM-ER) robotrepülőgépek is, amelyek több száz kilométeres hatótávolsággal bírnak. Ezen felül legalább elvi szinten felmerül az ADM-160 MALD csali robotrepülőgép hordozása, annak tesztelése a korszerűsített F-16 gépeken több, mint 15 éve megtörtént. A csali ma is gyártásban van. Ez kb. 380 kilométer távolság után még további 50 percig tud levegőben maradni és célt imitálni, vagy összességében 900 kilométert megtenni.
Azzal viszont szükséges tisztában lenni, hogy a felsorolt eszközök jó részét nem szerezte be a négy potenciálisan F-16 adományozó ország egyike sem, mint például a AGM-154, AGM-158 és a MALD csalikat sem. Ezeket csak az Egyesült Államok tudná a gépek mellé adni, ha erre van politikai szándék.
Lássuk az önvédelmi eszközöket. A 2/8 függesztési ponton, az AIM-120 rakétasín feletti gerendába integrált AN/ALE-50 vontatott csalik is hordozhatók, pilononként két darab. Ez elvi szinten hatásos lehet az orosz radarvezérlésű rakéták ellen.
Az amerikai gépekhez képest az európai F-16-osokon eltérő az önvédelmi eszközök integrációja. Néhány európai ország rendszeresített speciális függesztő pilont, amit az Egyesült Államok Légiereje nem. Ilyen a PIDS fegyvertartó, ami plusz zavarótöltet kazettákat tartalmaz, de ezek jelentősége nem túl nagy.
Az, hogy az F-16AM gépek mire alkalmasak, az erősen függ attól, hogy az elméletileg alkalmazható konténerekből, fegyverzetből és önvédelmi eszközökből mit adnak át és mit nem, illetve hogy a Link 16 adatkapcsolat mennyire aknázható ki a NATO és az Egyesült Államok jelen levő felderítő eszközeivel.
Nagyjából képbe kerültük az F-16AM/BM gépek lehetséges képességcsomagjának elemeivel, illetve a fenyegetések közül a legveszélyesebbekkel. Hogy ezek hogyan határozzák meg vadászgépek használhatóságát, arról a következő részben esik majd szó.
[1] https://www.f-16.net/f-16_versions_article2.html
https://www.f-16.net/f-16_users_article37.html
Közreműködők
- Molnár Balázs Grafika, animáció, szöveg
- Hpasp Technikai lektor és tartalombővítés
- Cifka”Cifu” Miklós Technikai lektor és tartalombővítés
A Patreon csatorna elérhetősége az extra tartalomhoz és a csatorna támogatásához.
