Előszó

Német Szövetségi Köztársaság légierejében, vagyis a Luftwafféban repülő F-104G Starfighter vadászgép kapcsán gyakran felmerülő téma annak nagyon rossz hírneve. A ’60-as években rengeteg gépet vesztett balesetekben a Luftwaffe és az rántott magával számtalan pilótát a halálba. Emiatt a típus kiérdemelte a nem túl hízelgő „Özvegycsináló” becenevet. Mennyi igaz a gép rossz hírnevéből? Tényleg olyan elborzasztó volt típus baleseti statisztikája? Ebben epizódban ennek járunk utána és próbáljuk kontextusba helyezni a repülés biztonsági mutatókat is.

 Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.

SZERK:

• 07:55 A felmondott szöveg hibás, a képen levő felirat helyes.
• Steiner tábornok = Johannes Steinhof

Előszó

Vadászgép, vadászbombázó, elfogó-vadászgép, frontvadász, honi légvédelmi vadászgép és megannyi megnevezés csak úgy repked a levegőben, amivel találkozhat az ember különféle anyagokban, fórumokon vagy cikkekben, ahol ezeket sokszor tévesen használják

A repülőgépek osztályozása, csoportba sorolása részben azok fejlődésének megértése miatt, részében feladatkörükkel kapcsolatban szükséges. A különféle repülőgépek kategorizálása nem minden esetben válik el élesen, mert a határvonalak sokszor elmosódottak, de ettől függetlenül egyfajta trend és fejlesztési irányvonal jól látható a fejlesztés és fejlődés terén. Ez az epizód a vadászgépek fejlődését és azok jellemző képességeit taglalja.

Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető

Előszó

Íme a szovjet honi légvédelmi rakéta-rendszereket bemutató sorozat következő epizódja. Akinek kimaradt volna az előző három rész, különösen a Dvina technikai működését bemutató, annak erősen ajánlott annak pótlása. Ez a videó az „75-ös komplexum” másik fejődési ágát mutatja be az Sz-75 Gyeszna és Sz-75M Volhov változatokat. Mivel ezek működési elve több helyen azonos az SzA-75 Dvinával, ezért ez a rész feltételezi, hogy azokkal tisztában van a néző és nem ismétli meg a már korábban elmagyarázott technikai alapokat. A Berkutról szóló videóban esik szó a radarok működésének alapjairól, illetve a rádió-parancsközlő vezérlés működési elvéről is

Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.

A blogon korábban már szó esett az F-15 Eagle vadászgépről, ami annak csapásmérő képességével foglalkozott. Mára ez repülőgép gyakorlatilag fogalommá vált, és a neve, a „Sas” ismerősen cseng talán még a laikusoknak is. De hogyan is kapta nevét? Ma ránézve kézenfekvőnek látszik, hogy a hatalmas csúcsvadászgép egy nagy és decens kinézetű ragadozó madárról kapja nevét, ami ráadásul az Egyesült Államok címer állata is. Minden klappol ahhoz, hogy ezt a nevet viselje egy vasmadár is.

De hogyan is kapják a nevüket a repülőgépek? Már, ha egyáltalán van nekik...

Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.

Bevezetés

A Magyar Légierőben a MiG-29 9.12-es típus majd két évtizedes szolgálata sokakban igen mély nyomot hagyott. A becenevén „Nagyvas” itthon a kis számban használt és laikusok által nem túl respektált MiG-23MF és a MiG-21BIsz típus mellé érkezett 1993-ban, ezzel generációs ugrást hozva el a Légierő számára több területen is. Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban az szovjet vadászt csak MiG-29-ként említem.

A ’90-es évek szűkös anyagi viszonyai között a MiG képességeit elsősorban a repülőnapokon csillogatták meg, ahol tényleg fantasztikus bemutatókkal kápráztatták, mondhatni vakították el a laikus közönséget. Ezt a hatást fokozta az angliai repülőnapokról elhozott díjak sora. A Royal International Air Tatoo nemzetközi repülőnapon 1998, 1999 és 2001-ben első helyezést ért el Vári Gyula a bemutatott repülőprogramjával. Kovács Péter 2000-ben, majd utoljára 2003-ban Szabó Zoltán ismét elnyerte a díjat.

Ezek az eredmények azt benyomást keltették sokakban, hogy MiG-29 egy világverő vadászgép, holott ezek a díjak egészen másról szólnak, mint egy gép és pilóta harci potenciáljáról. A valóság ennél sokkal árnyaltabb és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Ezek lényegében közönségdíjak és PR elismerések, amik egy műrepülő programot díjaznak, ahol a pilóta és a repülőgép repülési teljesítményét leszámítva lényegében semmi más nem számít. A harci képességekhez semmi köze nincs.

Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.

Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.

 Az F-15 Eagle, mint vadászgép ikon a katonai repülésben még a kevésbé hozzáértők számára is jól ismert típus, mint a nagybetűs vadászgép. Az alap változatát – ez az A és C variánsokat jelenti – gyakorlatilag mindenhol csak egyfeladatos repülőgépként említik. A Sas nimbuszának építése és a gép eredményinek köszönhetően típushoz kapcsolódik egy szlogen, ami valójában inkább csak egyfajta szellemiséget fejezett ki, mintsem egyes képességek hiányát. Mi lenne ez?

”Not a pound to air to ground”

Magyarra fordítva, „egyetlen kilogrammot se a csapásmérésre”.

Bevezetés

Az előző részben megismerhettük az SzA-75 rendszer felépítését, működésének alapjait, továbbá exportjának felfutását. Ennek köszönhetően a szovjet rendszerbeállítást követően viszonylag hamar éles harchelyzetekben is debütált a Dvina.

A komplexum harci bevetésére elsőként Vietnámban került sor 1965-től, majd az úgynevezett Hatnapos háborúban (3. arab-izraeli háború) a Közel-Keleten 1967-ben, bár ez utóbbi esetben csak epizódszerep jutott a Dvinának.

A vietnámi háború tér, -és időbeni kiterjedése nem teszi lehetségessé a több száz harcérintkezés egyenként történő kielemzését. Így kizárólag arra lehet kísérletet tenni, hogy bemutassuk azon tényezőket és körülményeket, amelyek meghatározták a Dvina komplexumok eredményességét és alkalmazásának körülményeit.

Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.

Ha lemaradtál volna az első részről, akkor itt pótolhatod.

https://militavia.blog.hu/2021/03/12/sza-75_dvina_sa-2_guideline_legvedelmi_raketa-rendszer

Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.

Bevezetés

Az 1981 június 7-én végrehajtott izraeli légicsapás a Bagdad közelében levő iraki nukleáris létesítmény ellen egyszerre lepte meg és tett mély benyomást szerte a világon a katonai és politikai vezetőkre. Az Opera hadművelet iskolapéldája volt a kockázatvállalásnak és profin kivitelezett végrehajtásnak. Az, hogy egy kis ország akkora távolságban és olyan körülmények között hajtott végre légicsapást ahogy, az elképzelhetetlennek tűnt sokak szemében. Már az is meglepő volt, hogy egyáltalán vállalkoztak az igen kockázatos műveletre.

Mi volt az izraeli támadás előzménye és mi tette lehetővé a sikert? Számtalan véletlen is Izrael kezére játszott, de voltak olyan tényezők is, amik egyáltalán nem. Az Opera Hadműveletet felhasználva jól bemutatható, hogy miképpen válik egy politikai döntés kézzelfogható eredménnyé. Az is láthatóvá válik, hogy mennyire gondolkoznak előre egyes államok stratégiai léptékben fegyverrendszerek beszerzésekor.

Bevezetés

Az Észak Koreát vezető Kim család uralma alatt az ország kutatói és ipara a ’80-as évek óta dolgoznak ballisztikus rakéták fejlesztésén, illetve azon, hogy az ország atomhatalommá váljon. A több évtizedes erőfeszítés végül eredményeket produkált a 2010-es évekre. Az egyre nagyobb hatóerőt produkáló kísérleti atomrobbantások sorozata igazolni látszik, hogy az ország képes nukleáris robbanó eszköz előállítására. Azonban egy megfelelő és megbízhatóan működő célba juttató hordozóeszköz nélkül a robbanó eszköz nem fegyver, lényegében haszontalan.

A Nagy és Bölcs Vezér bölcsen utasít.

A hordozó és a fegyver lehet repülőgép bombával vagy nagy hatótávolságú irányított rakéta-fegyverzettel esetleg robotrepülőgéppel, de atomfegyverek terén az egyik legelterjedtebbek számítanak a ballisztikus rakéták. Természetesen a ballisztikus rakéták igen eltérők lehetnek méretben, teherbírásban, hatótávolságban és megbízhatóságban is.

Ez is egy ballisztikus rakéta...

..és ez is, de képességeik ettől eltérőek.

Mi történne, ha Észak-Korea politikai vezetése úgy döntene, hogy  beveti az rakétáit USA kontinentális területe, csendes-óceáni támaszpontjai ellen? Képes lenne Amerika megvédeni ezeket? Ennek megítéléshez szükséges tisztában lenni néhány dologgal...

Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.

Ez bejegyzés nem tervezett tartalomként jelenik meg, de olyan, tévedésektől hemzsegő írás jelent meg, amit nem lehetett szó nélkül hagyni... Az F-35 vadászgép és az azzal kapcsolatos fél- vagy pontatlan információk, amelyek a lenti cikkben jelentek meg.

https://index.hu/kulfold/2021/03/22/biden-vedelmi-koltsegvetes-f35/

A haditechnikával kapcsolatos ismeretterjesztés dicséretes dolog, azonban alapvető probléma, hogy a megjelenő írások számottevő hányada jellemzően igen pontatlan, sőt, akár teljességgel értelmezhetetlen kijelentéseket is tartalmaznak, annak köszönhetően, hogy a szerzők láthatóan nincsenek tisztában az alapvető tényekkel és összefüggésekkel, és nincsenek különösebb ismereteik a modern haditechnikáról sem. A még nagyobb probléma, hogy a segítő szándékot sem veszik figyelembe a szerzők és ennek eredménye az igencsak kérdésese "minőségű" végeredmény...