A 2022. február végén kezdődött orosz-ukrán konfliktus során számtalan videó anyag látott napvilágot, amikből le lehet szűrni ilyen-olyan tanulságokat és képességeket, vagy azok hiányát. Viszont ezzel párhuzamosan kőkeményen zajlik a propaganda háború, ahol olyan kijelentések is elhangzottak mindkét oldalon, amit nem támasztanak alá semmiyen bizonyítékkal. Az egyik ilyen kijelentés, egy pilótáról szól, akit csak Kijev szelleme néven emlegetnek. De ki is ez az ember, és miről is szólhat a történet? Ebben az epizódban ennek járunk utána.
Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.
Az ’50-es évek végén Moszkva körül hadrendbe állt az Sz-25 Berkut légvédelmi rakéta-rendszer, majd fontosabb szovjet városok körül a 75-ös gyártmány család korai, átmenetinek szánt tagja az SzA-75 Dvina. 1959-től már az eltérő hullámhosszú tűzvezető radarral bíró Sz-75 Gyeszna gyártása zajlott. 1961-től a definitívvé váltó Volhov család Sz-75V majd M változata következett. Ezen rendszerek bemutatása a csatornán a korábbiakban már megtörtént. Azokban az anyagokban elhangzott alapokat a rakéta távirányítása és más kapcsolódó téma tekintetében ez az anyag nem ismétli meg, Az ismeretek frissítése céljából is hasznos a megelőző epizódok idevágó részeinek megnézése.
Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető
Az előző részben a vadászgépek fejlődésének története nagyjából 1970 táján ért véget, innen folytatódik a történet. Mivel az amerikaiak jártak ekkor élen azok fejlesztésében célszerű velük útjára indítani a sorozat második részét. Készítsetek be hideg élelmet, ez hosszú menet lesz. ;)
Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető
Nah, talán már magukhoz térek a nézők az újévet köszöntő dáridózásból, ennek örömére íme egy kis múltba- és jövőbe tekintés következik, megfűszerezve némi közvélemény kutatással.
Német Szövetségi Köztársaság légierejében, vagyis a Luftwafféban repülő F-104G Starfighter vadászgép kapcsán gyakran felmerülő téma annak nagyon rossz hírneve. A ’60-as években rengeteg gépet vesztett balesetekben a Luftwaffe és az rántott magával számtalan pilótát a halálba. Emiatt a típus kiérdemelte a nem túl hízelgő „Özvegycsináló” becenevet. Mennyi igaz a gép rossz hírnevéből? Tényleg olyan elborzasztó volt típus baleseti statisztikája? Ebben epizódban ennek járunk utána és próbáljuk kontextusba helyezni a repülés biztonsági mutatókat is.
Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.
SZERK:
07:55A felmondott szöveg hibás, a képen levő felirat helyes.
Vadászgép, vadászbombázó, elfogó-vadászgép, frontvadász, honi légvédelmi vadászgép és megannyi megnevezés csak úgy repked a levegőben, amivel találkozhat az ember különféle anyagokban, fórumokon vagy cikkekben, ahol ezeket sokszor tévesen használják
A repülőgépek osztályozása, csoportba sorolása részben azok fejlődésének megértése miatt, részében feladatkörükkel kapcsolatban szükséges. A különféle repülőgépek kategorizálása nem minden esetben válik el élesen, mert a határvonalak sokszor elmosódottak, de ettől függetlenül egyfajta trend és fejlesztési irányvonal jól látható a fejlesztés és fejlődés terén. Ez az epizód a vadászgépek fejlődését és azok jellemző képességeit taglalja.
Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető
Íme a szovjet honi légvédelmi rakéta-rendszereket bemutató sorozat következő epizódja. Akinek kimaradt volna az előző három rész, különösen a Dvina technikai működését bemutató, annak erősen ajánlott annak pótlása. Ez a videó az „75-ös komplexum” másik fejődési ágát mutatja be az Sz-75 Gyeszna és Sz-75M Volhov változatokat. Mivel ezek működési elve több helyen azonos az SzA-75 Dvinával, ezért ez a rész feltételezi, hogy azokkal tisztában van a néző és nem ismétli meg a már korábban elmagyarázott technikai alapokat. A Berkutról szóló videóban esik szó a radarok működésének alapjairól, illetve a rádió-parancsközlő vezérlés működési elvéről is
Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.
A blogon korábban már szó esett az F-15 Eagle vadászgépről, ami annak csapásmérő képességével foglalkozott. Mára ez repülőgép gyakorlatilag fogalommá vált, és a neve, a „Sas” ismerősen cseng talán még a laikusoknak is. De hogyan is kapta nevét? Ma ránézve kézenfekvőnek látszik, hogy a hatalmas csúcsvadászgép egy nagy és decens kinézetű ragadozó madárról kapja nevét, ami ráadásul az Egyesült Államok címer állata is. Minden klappol ahhoz, hogy ezt a nevet viselje egy vasmadár is.
De hogyan is kapják a nevüket a repülőgépek? Már, ha egyáltalán van nekik...
Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.
A Magyar Légierőben a MiG-29 9.12-es típus majd két évtizedes szolgálata sokakban igen mély nyomot hagyott. A becenevén „Nagyvas” itthon a kis számban használt és laikusok által nem túl respektált MiG-23MF és a MiG-21BIsz típus mellé érkezett 1993-ban, ezzel generációs ugrást hozva el a Légierő számára több területen is. Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban az szovjet vadászt csak MiG-29-ként említem.
A ’90-es évek szűkös anyagi viszonyai között a MiG képességeit elsősorban a repülőnapokon csillogatták meg, ahol tényleg fantasztikus bemutatókkal kápráztatták, mondhatni vakították el a laikus közönséget. Ezt a hatást fokozta az angliai repülőnapokról elhozott díjak sora. A Royal International Air Tatoo nemzetközi repülőnapon 1998, 1999 és 2001-ben első helyezést ért el Vári Gyula a bemutatott repülőprogramjával. Kovács Péter 2000-ben, majd utoljára 2003-ban Szabó Zoltán ismét elnyerte a díjat.
Ezek az eredmények azt benyomást keltették sokakban, hogy MiG-29 egy világverő vadászgép, holott ezek a díjak egészen másról szólnak, mint egy gép és pilóta harci potenciáljáról. A valóság ennél sokkal árnyaltabb és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Ezek lényegében közönségdíjak és PR elismerések, amik egy műrepülő programot díjaznak, ahol a pilóta és a repülőgép repülési teljesítményét leszámítva lényegében semmi más nem számít. A harci képességekhez semmi köze nincs.
Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.
Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.
Az F-15 Eagle, mint vadászgép ikon a katonai repülésben még a kevésbé hozzáértők számára is jól ismert típus, mint a nagybetűs vadászgép. Az alap változatát – ez az A és C variánsokat jelenti – gyakorlatilag mindenhol csak egyfeladatos repülőgépként említik. A Sas nimbuszának építése és a gép eredményinek köszönhetően típushoz kapcsolódik egy szlogen, ami valójában inkább csak egyfajta szellemiséget fejezett ki, mintsem egyes képességek hiányát. Mi lenne ez?
”Not a pound to air to ground”
Magyarra fordítva, „egyetlen kilogrammot se a csapásmérésre”.
