Előszó
Az Egyesült Államok fölé sodródott kínai ballon észlelése és lelövése nem csak diplomáciai hullámokat keltett, de a sajtóban és a különféle közösségi felületen ellentmondásos információkat lehet találni arról, hogy a ballont mi és miért azzal lőtte le, amivel. Tegyünk tisztába akkor néhány dolgot és helyezzük egyben történelmi kontextusba az eseményt.
Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.
A sorozat összes része a linkre kattintva érhető el.
https://militavia.blog.hu/tags/szimul%C3%A1tor_t%C3%B6rt%C3%A9nelem
Az eddig említett játékokban az a közös – ha eltekintünk attól, hogy az ACE elvileg totálisan irreális szovjet-amerikai háborút vett alapul –, hogy a Fighter Bomber gépeit és a The Dam Busters Lancaster bombázóját leszámítva, elképzelt világ elképzelt repülőgépeiről volt szó. Ahogy fejlődtek a hardverek, a programozók tudása és eszköztárai lehetővé vált konkrét típusok szerepeltetése is. Ezen repülőgépek 3D modellje kellően részletes volt, hogy hasonlítsanak az igazi repülőgépekére, felismerhetőek voltak. A valósághű típusok nem feltétlenül a játékos által irányított repülőgépek, de a környezet hiteles visszaadásához az is fontos, hogy az ott feltűnő eszközök kinézete hiteles legyen.
Előszó
Amíg a brit flotta délre tartott felmerült a kérdés, hogy mit lehetne kezdeni a szigeteken állomásozó argentin erőkkel és a megszállást kiszolgáló infrastruktúrával. Nevezetesen Port Stanley repülőterével és az eleinte oda telepített amerikai gyártmányú AN/TPS-43F nagy hatótávolságú 3D felderítő lokátorral. Itt fontos megérteni a szigeteken található egyetlen szilárd burkolatú reptér funkcióját. Azzal kapcsolatban több féliformáción alapuló téveszme kering, amit furcsa módon még egyes angol pilóták is terjesztenek. Következzék tehát Black Buck hadművelet bemutatása némi mítoszoszlatással karöltve.
De még mielőtt belekezdünk; a videó lektorai a lektorálást messze meghaladó mértékben járultak hozzá a tartalom bővítéséhez és pontosításához, ezért nekik külön köszönet. Nélkülük a sorozat tartalma a közelében sem lenne annak, amit csak saját erőből lettem volna képes megvalósítani.
Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.
Az első szimulátoros élményeim még a Commodore 64 (C64) korszakból származnak, bár azokkal akkor játszottam, amikor már Magyarországon is az Amiga és PC számítógépek lényegében kiszorították a ’80-as évek elején megjelent masinát. Kisebb-nagyobb megszakításokkal lényegében folyamatosan kitartott affinitásom a műfaj felé, azonban ez végül már gyakorlatilag egyetlen szimulátorban csúcsosodott ki, nevezetesen az 1998-ban megjelent Falcon 4.0, illetve annak leszármazottaiban.
A műfajt nem csak felhasználói oldalról ismerem, hanem mint modder, illetve fejlesztő csapatok belsős (FreeFalcon) vagy külsős (BMS) tagja. Az elmúlt kb. 25 év alatt számtalan szimulátor és mai szemmel nézve inkább arcade játék fordult meg kezeim között, amikre visszatekintve érdekes és szerteágazó evolúció bontakozik ki. Ezt a fejlődéstörténetet próbáltam a társszerzőkkel írásba foglalni és (valamennyire) rendszerezetten bemutatni a katonai repülőgép szimulátorok evolúcióját.
A sorozat összes része a linkre kattintva érhető el.
https://militavia.blog.hu/tags/szimul%C3%A1tor_t%C3%B6rt%C3%A9nelem
Előszó
Az Sz-200 légvédelmi rendszer családdal foglalkozó első rész bemutatta a rendszer tervezési alapját, a tüzelőállás és rakétaosztályok alapvető felépítését, a tűzvezető lokátor alapvető működését és kapacsolódó témákat. Innen folytatjuk hát.
Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.
Előszó
A Berkut, Dvina, Volhov és Nyeva rendszerek hadrendbe állítása közben a hidegháború feszített fejlesztési tempója nem szakadt meg, ami új kihívásokat jelentett a szovjet légvédelem számára. 1960-ban hadrendbe állt a kétszeres hangsebességre képes B-58 Hustler. A ’60-as évek közepén már végrehajtotta első felszállását a XB-70 Valkyrie háromszoros hangsebességre is képes startégiai bombázó prototípusa is. Ezek leküzdése nehéz vagy szinte lehetetlen lett volna a rádió-parancsközlő vezérlésű rakétákkal és hárompont módszerrel elektronikai zavarás esetén.
A szubszonikus B-52 és angol „V bombázók” fegyvertárában megjelentek az akkori légvédelmi rendszerek megsemmisítési zónáján kívül indítható, nagy hatótávolságú 2-3-szoros hangsebességgel repülő rakéták. Ilyen volt a már korábban említett AGM-28 Hound Dog, az angol Blue Steel, illetve a ’70-es évek elején a kisebb méretű, de szintén nagysebességű AGM-69 SRAM. Ez utóbbi még nem volt ismert fenyegetés az új légvédelmi rakéta-rendszer tervezésnek megkezdésekor.
A feladat tehát minél nagyobb távolságról történő célmegsemmisítés volt, hogy ezeket a nagysebességű rakétákat még időben le lehessen lőni, ahogy a termonukleáris bombával támadó nagysebességű bombázókat is. Ezek elterjedése a 60-as évek elején és közepén valószínűnek látszott. Emiatt vált szükségessé egy olyan új légvédelmi rendszer, ami egyszerre több fenyegetésre is képes kielégítő választ adni, de merőben újszerűen.
Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.
Előszó
A Falkland-szigeteki háborút 1982 márciusa és júniusa között vívtak a szigetek, illetve néhány közeli, kisebb dél-atlanti-óceáni sziget birtoklásáért. A konfliktus 1982. április 2-án kezdődött, amikor az argentin fegyveres erők megszállták és elfoglalták a Falkland-szigeteket, majd másnap Déli-Georgiát és a Déli-Sandwich-szigeteket. Mint kiderült ezzel a lépéssel alaposan elszámította magát az argentin politikai vezetés, akik a belpolitikai problémák megoldását látták ebben a lépésben. A nagyvilág, és talán még a brit közvélemény által jelentéktelennek tartott terület megszállását az Egyesült Királyság ugyanis nem hagyta szó nélkül, és katonai akciót indított a brit fennhatóság helyreállításért.
Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.
A vadászgépek evolúciójáról szóló sorozat 2. része 1988 táján ért véget. Eddigre hadrendbe álltak és elterjedtek az Egyesült Államok különböző haderőnemeinél az F-14, F-15, F-16 és F/A-18 vadászgépek. A Szovjetunióban megjelent a MiG-29, annak 9.12 változata tömegesen hadrendbe állt, és a 9.13 variáns gyártása is már megkezdődött, illetve a Szu-27-es gyártása is felfutott. Innen folytatjuk a történetet.
https://militavia.blog.hu/2021/11/20/vadaszrepulogep_ki_mit_tud_evolucio_1_resz
https://militavia.blog.hu/2022/02/05/vadaszrepulogep_ki_mit_tud_evolucio_2_resz
Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.
Előszó
Az 1999 tavaszán, az Allied Force hadművelet alatt lelőtt F-117-es alacsony észlelhetőségű, közismertebben lopakodó csapásmérő repülőgép esetével kapcsolatban számtalan városi legenda született. Ezek egy része magával az esettel kapcsolatos, az abból levont téves következtetések, illetve az alacsony észlelhetőséggel kapcsolatos fizikai téveszméknek is táptalaja lett a gép lelövése. Ez a videó ezeket tárgyalja ki egyesével, részben „gyakran ismételt kérdések” szerű formában, ami a leggyakrabban hangoztatott téveszméket cáfolja meg.
Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.
Előszó
1999-ben az Allied Force hadművelet alatt lelőtt F-117 alacsony észlelhetőségű csapásmérő, közismertebb módon „lopakodó” repülőgép esete után számtalan városi legenda kapott szárnyra az alacsony észlelhetőségű repülőgépek képességei, illetve magával az esettel kapcsolatban is. Ezek még több mint 20 évvel később is fájóan gyakran bukkannak fel szerte az Interneten, ezért ideje tisztába tenni bizonyos dolgokat mindkét főbb területen.
Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.