Előszó

A légvédelmi rendszereket bemutató sorozat eddig csak a szovjet honi légvédelmi rendszerekkel foglalkozott. A honi légvédelem elnevezésből felvetődik a logikus kérdés, hogy létezik-e másmilyen is. A válasz pedig igen, ez pedig a csapatlégvédelem, ami a harcoló alakulatok légvédelméért felelős. A honi légvédelemmel szemben, ami jellemzően statikus célpontokat véd, addig a harcoló erők mozognak, ami alapvetően más, mobil eszközök használatát követeli meg.

A hidegháború alatt a szovjet csapatlégvédelmi rendszerek voltak dominásnak. Nagy számban, harci körülmények között szinte csak ezek demonstrálhatták képességeiket. Emiatt első lépésben a szovjet mintájú csapatlégvédelem felépítésén és eszközein keresztül kerül bemutatásra a téma. Ennek fényében válik majd jobban értelmezhetővé a NATO és más államok csapalégvédelme is.

Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.

Említésre méltó alkotások a '90-es évek légcsavaros szimulátoraiból

Ebben a fejezetben néhány olyan játék kerül sokkal rövidebb terjedelemben bemutatásra, amik tényleg csak szűk területen voltak egyediek, emiatt a fentiekhez hasonló részletes leírást nem indokolt véleményem szerint. Nem meglepő módon ezek is jellemzően légcsavaros szimulátorok. A II. világháború évfordulója miatt a ’90-es évek elején elképesztő mennyiségben érkeztek a korszakkal foglalkozó játékok, nem csak repülőgép szimulátorok. Volt olyan időszak, amikor két hónap alatt három (!) repülőgép szimulátor is megjelent. Viszont, ha már így sikerült, akkor ez a fejezet csak a légcsavaros szimulátorokkal foglalkozik, a következő fejezetben térnek csak vissza sugárhajtóműves szimulátorok.

A sorozat összes része a linkre kattintva érhető el.

https://militavia.blog.hu/tags/szimul%C3%A1tor_t%C3%B6rt%C3%A9nelem

Előszó

A cikksorozat publikálását megelőzően az IDDQD gamer blog egy kétórás podcast keretében fogalakozott a szimulátorokkal, melynek a vendége voltam. Az adás a lenti helyen érhető el:

https://iddqd.blog.hu/2019/10/30/checkpoint_5x20_harci_repuloszimulatorok

Az podcastben sokkal több játékról esett szó, mint a cikksorozatban, azonban sokkal kevésbé részletesen. Ettől függetlenül elhangzottak benne olyan dolgok, amik a cikksorozat tartalmi lehatárolása miatt nem fognak szerepelni. Az adás részben spoileresnek tekinthető, azonban kiegészítésként érdemes meghallgatni.

A lenti linken az adás kapcsán szóba került játékokról található videó gyűjtemény, ami a cikksorozaton túlmutató videókat is tartalmaz.

https://www.youtube.com/playlist?list=PLDagzYVDVUgLw2iIsovMUUF00-ocHgqrg

A sorozat összes része a linkre kattintva érhető el.

https://militavia.blog.hu/tags/szimul%C3%A1tor_t%C3%B6rt%C3%A9nelem

Előszó

Az Egyesült Államok fölé sodródott kínai ballon észlelése és lelövése nem csak diplomáciai hullámokat keltett, de a sajtóban és a különféle közösségi felületen ellentmondásos információkat lehet találni arról, hogy a ballont mi és miért azzal lőtte le, amivel. Tegyünk tisztába akkor néhány dolgot és helyezzük egyben történelmi kontextusba az eseményt.

Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.

A sorozat összes része a linkre kattintva érhető el.

https://militavia.blog.hu/tags/szimul%C3%A1tor_t%C3%B6rt%C3%A9nelem

F-19 Stealth Fighter / Project Stealth Fighter

Az eddig említett játékokban az a közös – ha eltekintünk attól, hogy az ACE elvileg totálisan irreális szovjet-amerikai háborút vett alapul –, hogy a Fighter Bomber gépeit és a The Dam Busters Lancaster bombázóját leszámítva, elképzelt világ elképzelt repülőgépeiről volt szó. Ahogy fejlődtek a hardverek, a programozók tudása és eszköztárai lehetővé vált konkrét típusok szerepeltetése is. Ezen repülőgépek 3D modellje kellően részletes volt, hogy hasonlítsanak az igazi repülőgépekére, felismerhetőek voltak. A valósághű típusok nem feltétlenül a játékos által irányított repülőgépek, de a környezet hiteles visszaadásához az is fontos, hogy az ott feltűnő eszközök kinézete hiteles legyen.

Előszó

Amíg a brit flotta délre tartott felmerült a kérdés, hogy mit lehetne kezdeni a szigeteken állomásozó argentin erőkkel és a megszállást kiszolgáló infrastruktúrával. Nevezetesen Port Stanley repülőterével és az eleinte oda telepített amerikai gyártmányú AN/TPS-43F nagy hatótávolságú 3D felderítő lokátorral. Itt fontos megérteni a szigeteken található egyetlen szilárd burkolatú reptér funkcióját. Azzal kapcsolatban több féliformáción alapuló téveszme kering, amit furcsa módon még egyes angol pilóták is terjesztenek. Következzék tehát Black Buck hadművelet bemutatása némi mítoszoszlatással karöltve.

De még mielőtt belekezdünk; a videó lektorai a lektorálást messze meghaladó mértékben járultak hozzá a tartalom bővítéséhez és pontosításához, ezért nekik külön köszönet. Nélkülük a sorozat tartalma a közelében sem lenne annak, amit csak saját erőből lettem volna képes megvalósítani.

Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.

Előszó

Az első szimulátoros élményeim még a Commodore 64 (C64) korszakból származnak, bár azokkal akkor játszottam, amikor már Magyarországon is az Amiga és PC számítógépek lényegében kiszorították a ’80-as évek elején megjelent masinát. Kisebb-nagyobb megszakításokkal lényegében folyamatosan kitartott affinitásom a műfaj felé, azonban ez végül már gyakorlatilag egyetlen szimulátorban csúcsosodott ki, nevezetesen az 1998-ban megjelent Falcon 4.0, illetve annak leszármazottaiban.

A műfajt nem csak felhasználói oldalról ismerem, hanem mint modder, illetve fejlesztő csapatok belsős (FreeFalcon) vagy külsős (BMS) tagja. Az elmúlt kb. 25 év alatt számtalan szimulátor és mai szemmel nézve inkább arcade játék fordult meg kezeim között, amikre visszatekintve érdekes és szerteágazó evolúció bontakozik ki. Ezt a fejlődéstörténetet próbáltam a társszerzőkkel írásba foglalni és (valamennyire) rendszerezetten bemutatni a katonai repülőgép szimulátorok evolúcióját.

A sorozat összes része a linkre kattintva érhető el.

https://militavia.blog.hu/tags/szimul%C3%A1tor_t%C3%B6rt%C3%A9nelem

Előszó

Az Sz-200 légvédelmi rendszer családdal foglalkozó első rész bemutatta a rendszer tervezési alapját, a tüzelőállás és rakétaosztályok alapvető felépítését, a tűzvezető lokátor alapvető működését és kapacsolódó témákat. Innen folytatjuk hát.

Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.

Előszó

A Berkut, Dvina, Volhov és Nyeva rendszerek hadrendbe állítása közben a hidegháború feszített fejlesztési tempója nem szakadt meg, ami új kihívásokat jelentett a szovjet légvédelem számára. 1960-ban hadrendbe állt a kétszeres hangsebességre képes B-58 Hustler. A ’60-as évek közepén már végrehajtotta első felszállását a XB-70 Valkyrie háromszoros hangsebességre is képes startégiai bombázó prototípusa is. Ezek leküzdése nehéz vagy szinte lehetetlen lett volna a rádió-parancsközlő vezérlésű rakétákkal és hárompont módszerrel elektronikai zavarás esetén.

A szubszonikus B-52 és angol „V bombázók” fegyvertárában megjelentek az akkori légvédelmi rendszerek megsemmisítési zónáján kívül indítható, nagy hatótávolságú 2-3-szoros hangsebességgel repülő rakéták. Ilyen volt a már korábban említett AGM-28 Hound Dog, az angol Blue Steel, illetve a ’70-es évek elején a kisebb méretű, de szintén nagysebességű AGM-69 SRAM. Ez utóbbi még nem volt ismert fenyegetés az új légvédelmi rakéta-rendszer tervezésnek megkezdésekor.

A feladat tehát minél nagyobb távolságról történő célmegsemmisítés volt, hogy ezeket a nagysebességű rakétákat még időben le lehessen lőni, ahogy a termonukleáris bombával támadó nagysebességű bombázókat is. Ezek elterjedése a 60-as évek elején és közepén valószínűnek látszott. Emiatt vált szükségessé egy olyan új légvédelmi rendszer, ami egyszerre több fenyegetésre is képes kielégítő választ adni, de merőben újszerűen.

Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.

Előszó

A Falkland-szigeteki háborút 1982 márciusa és júniusa között vívtak a szigetek, illetve néhány közeli, kisebb dél-atlanti-óceáni sziget birtoklásáért. A konfliktus 1982. április 2-án kezdődött, amikor az argentin fegyveres erők megszállták és elfoglalták a Falkland-szigeteket, majd másnap Déli-Georgiát és a Déli-Sandwich-szigeteket. Mint kiderült ezzel a lépéssel alaposan elszámította magát az argentin politikai vezetés, akik a belpolitikai problémák megoldását látták ebben a lépésben. A nagyvilág, és talán még a brit közvélemény által jelentéktelennek tartott terület megszállását az Egyesült Királyság ugyanis nem hagyta szó nélkül, és katonai akciót indított a brit fennhatóság helyreállításért.

Azok számára, akik inkább a hangoskönyveket és animációt kedvelik a cikk anyaga videón, narrálva is elérhető.